Frankl Vilmos: Magyarország története 1863

Frankl Vilmos: Magyarország története 1863, kat. gymnasiumok középosztályai számára

Nyomtatva Pesten, 1863-ban, kiadta Pfeifer Ferdinand.

Életrajz: Fraknói (Frankl) Vilmos (1843–1924)
A dualizmus kori magyar történetírás egyik legtermékenyebb konzervatív alakja, egyháztörténész, akadémikus. Zsidó polgári, értelmiségi családból származott. Apja Frankl Sándor uradalmi orvos volt a Nyitra megyei Ürményben, aki már gyermeke születését megelőzően kikeresztelkedett, s fiát egyházi iskolába járatta. Az ifjú Nagyszombatban és Esztergomban töltötte középiskolai éveit. Már 1861-ben akadémiai pályázatot nyert.
1862-től a pesti egyetemen tanult teológiát és bölcsészetet.1864-ben bölcseleti doktor és tanár lett a nagyszombati érseki főgimnáziumban, 1865-től misés pap, aki hamarosan az esztergomi papnevelőben tanít. 1874-től vette fel a Fraknói nevet. Már 1870-ben az MTA levelező, majd 30 éves korára annak rendes tagja lett, sőt 1979-től – Arany Jánost követően – az Akadémia titkáraként tevékenykedett, 1889 és 1892 között annak másodelnöke volt. 1875-től az Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának (ma Országos Széchényi Könyvtár) őre, 1879-ben a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője lett. Egyházi tisztségei valamivel szerényebbek voltak: nagyváradi kanonok és szekszárdi címzetes apát lett ugyan, megyés püspök
azonban nem. 1890-től két évtizeden át – igaz, megszakításokkal, de –
Olaszországban élt. Ügyesen forgatott vagyona egy részéből Rómában magyar történeti és művészeti intézetet alapított. Több európai akadémia, társaság és tanács tagja volt (Krakkó, Belgrád, Róma, Posen). Szerkesztette az Akadémia „Értekezések a történettudomány köréből” című kiadványsorozatot (1872–1878), az akadémia évkönyveit, értesítőjét (1878–1889) és a Magyar Könyvszemlét 1876-tól 1879-ig. 1903-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett. Gazdag történetírói munkássága igen jól
példázza, hogy az egyháztörténet mennyire nem szakítható el a magyar történetírás egészétől. Hatalmas munkabírását és tehetségét jól példázza, hogy mintegy háromszázhatvan művet (könyvet, tanulmányt, cikket) írt.
2000-ben a nemzeti kulturális örökség minisztere Fraknói Vilmos-díjat alapított. A díjat évente november 20-án, a jeles történész halálának évfordulóján adják át. Azoknak adományozzák, akik munkássága kiemelkedő a teológia, filozófia vagy az egyháztörténelem területén, illetve akik tevékenységükkel előmozdították a magyar vallási élet megújulását és a teológia oktatásának fejlődését. A 2010-ig díjazottak között szerepel Bolberitz Pál, pap, filozófus; Mészáros István, neveléstörténész; Korzenszky Richárd, tihanyi perjel; Jakubinyi György, gyulafehérvári püspök; Erdő Péter, bíboros, prímás; Jelenits István, piarista szerzetes, teológus; Adriány Gábor egyháztörténész; Kilián István, irodalomtörténész. Minden évben két magyar állampolgár és egy magyar nemzetiségű, nem magyar állampolgár részére adományozható.

Forrás: tanaritagozat.törtenelmitarsulat.hu

Nézze meg a kirakatunkat és a többi termékünket is!