Dienes András- Négy nap

Dienes András- Négy nap 1961-es kiadású könyv,képek szerinti állapotban.

A TERMÉKEIM CSAK SZEMÉLYESEN ÁTVEHETŐEK, NEM POSTÁZOM! VÁSÁRLÁS ELŐTT EZT KÉREM FIGYELEMBE VENNI!
Átvételi lehetőség budapesti címen előre egyeztetett időpontban.
Az adás-vételt kérem mihamarabb rendezzük lehetőség szerint 2 héten belül.
Magánszemély vagyok a megvásárolt termékekről számlát nem áll módomban kiállítani,termékeimre csak
megtekintési garanciát tudok vállalni. A hirdetéssel kapcsolatban bármi kérdés felmerülne kérdezzen bátran, keressen bizalommal!
Amennyiben az ideje engedi tekintse meg további hirdetéseimet is!
Köszönöm hogy elolvasta!

Fülszöveg:

Ezt a szürke címet akár a katonai jelentésirodalom is adhatná valami
hadászati összefoglalásnak; utószavában maga az író töpreng, hogy
regényt írt, vagy csak elbeszélt egy hadműveletet? - Persze a Négy nap
valóságos regény, nem "az életből ellesve", hanem költői látomás. Akkor
is az, ha Dienes András - a szabadságharc erdélyi mozzanatainak egyik
alapos ismerője - a valóság gerendáiból építi fel annak a monumentális
hídnak a lábait, amelyen 1849 télutóján lobbanó ágyútűzben, égig érő
füstoszlop alatt menetel a vert sereg "Vízakna és Déva közt...",
sebektől gyötörten, fagytól és halálfélelemtől vacogva, halottait és
feloldhatatlan ellentéteit magával hurcolva - de egy ölnyire nem tér le,
nem térhet le a kijelölt útról, melyet egy politikai, mindenesetre
inkább történelmi, mint katonai értelmű parancs korlátai szegélyeznek.

A regény a dévai legendás, de nagyon elfeledett visszamars eseményein
kalauzol végig; kilencvenhat óra története, négy egyenlő részre osztva -
valóban négy naptári napra. A meredek háztetős, jégcsapokkal
csipkézett, szép szász városok, füstös boltívű, zömök erdélyi
kaputornyok, a Maros-parti kenyérmező széltől sepert havas lankái, a
sötétzöld vad hunyadi erdők ennek a történetnek az állomásai. Itt
vonulnak el előttünk a vízaknai legyőzöttek - magyarok, lengyelek,
osztrák diákok - a molnárszürke huszárok, a borzas szakállú gyalogosok, a
lefagyott fülű, kalábriai kalapos, szőke, bécsi légionisták, a hóba
merült ágyúik küllőibe káromkodva kapaszkodó tüzérek.

Emberek; talán éppen azért, mert az író nem tagadja meg a férfiasságot,
sőt, bizonyos fajta tisztességet az ellenségtől sem; nála az erdélyi
háború valóban nem a honi erények seregszemléje; pozitív hősei is
esendő, ingerült, mindennapi hibákat elkövető frontkatonák - nem kivétel
ez alól Bem tábornok sem, akinek tört alakját hívebb emlékként őrzi ez a
regény, mint hideg bronzszobrai -, bár az igazi hősi arculat mégsem a
nagy egyeseké, hanem a tömegé, a táboré, a fegyveres forradalmi
közösségé, "a sereg"-é. De érdekes, hogy az író ott is elkerüli a
csábító alkalmat, nem fest képet a piski győzelemről; ezt a történelmi
szatiszfakciót egy "függelék"-ként csatolt képzelt levél, rövid,
mellékes, magánügyek közé ágyazott mondataiból tudjuk meg. Csak amikor a
vert sereg találkozik a felmentő haddal, s a toprongyos elővéd
átmenetel a Sztrigy fahídján, pergő dobok, meghajtott zászlók között,
megérezzük, hogy így győznek a legyőzöttek.