Szlávics László, idősebb: vörösréz lemezdomborítás, dombormű, relief

Egyedi, kézi lemezdomborítás, 19 x 47 cm, 27 x 57 cm farost lemezen.

Az 1970-es években készült, a budai Várszínház (ma Karmelita kolostor, kabinetiroda, kormányfői iroda) falára szánt nagy méretű vörösréz lemezdomborítás terve.

A második világháború során súlyosan megsérült épületet teljesen felújítva, régi nevén (Várszínház) 1978. február 13-án nyitották meg újból. Ehhez készült a tervezet, ami végül is nem került megvalósításra nagy méretben.

A művész megvalósult hasonló köztéri munkái:

1974 – IBUSZ Utazási Iroda (Budapest, Erzsébet krt. 6.) portáljának burkolata, népi motívumokkal díszített vörösréz lemezdomborítás – az épületrész funkcióváltása után eltávolították, ma már nem látható.

1975 – Állatorvostudományi Egyetem Marek József Kollégium (Budapest, Mogyoródi út 59-63.) két nagyméretű vörösréz lemezdomborítás, „Ló” és „Bika”.

1977 – Sopron város 700. éves évfordulójára készült „A város kulcsa” vörösréz lemezdomborítás, és plasztika. Sopron, Tűztorony

Ajándék életmű kiállítási katalógussal!

Egyedi, megismételhetetlen alkotás!

Garanciával! Igény esetén tanúsítvánnyal.

Posta: MPL vagy Foxpost, aktuális díjszabás szerint. A terméklapon megadott postaköltség tájékoztató jellegű, függ a kért csomagküldő cégtől és a címzéstől (csomagautomata, postapont, házhoz).

Szlávics László, idősebb (Henyehegy, ma Nagylengyel, 1927. február 24. – Budapest, 1991. február 9.) ötvös–szobrászművész.

A 20. századi magyar lemezszobrászat egyik elindítója. 1953-tól rendszeresen kiállító művész, többnyire az úgynevezett „tiltott” vagy „tűrt” művészek körébe tartozott. Sajátos, markánsan egyéni hangvételű alkotásai az avantgárd hagyományait őrző, leginkább a szürrealizmus gondolkodásmódjához köthető művek.

1950-ben a NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) mozgalom utolsó hullámával nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskolára, de az Iparművészeti Főiskola akkori rektora, Schubert Ernő rábeszélésére ez utóbbi intézményben működő ötvöstervező tanszékre iratkozott be. A főiskolán szobrásztanára Dózsa Farkas András volt. 1955-ben ötvösművész diplomát szerzett.1960-ban szolgálati műteremlakást kapott a Budapest VI. ker., Izabella utca 65. sz. alatt, 1973-tól élete végéig a Százados úti művésztelepen élt és alkotott.

A klasszikus ötvösség területéről fokozatosan eltávolodva visszatért eredeti fő tevékenységi köréhez a szobrászathoz. Érdeklődése az organikus természeti formákból kiinduló, egyfajta sajátos nonfiguratív plasztikák felé fordult. Az anyaghasználat ez esetben is a lemez, majd később a nagy gondossággal cizellált öntvény volt. Ez utóbbi alkotásainak létrehozásához az 1960-as évek elejétől elsőként alkalmazta az alumíniumot. 1965-ben öntött alumínium és bronz kisplasztikáiból nagy sikerű kiállítást rendezett a Kulturális Kapcsolatok Intézete kiállítótermében.

Az 1970-es években festeni kezdett. Előzménye plakettjei, lemezdomborításai, ahol már a festészeti képalkotás igénye jelenik meg. A sajátos, bizarr hangulatú képei egyfajta szürrealista látásmódot képviselnek. Festményein markánsan jelen van a plasztikai gondolkodásmód, ami társul egy rendkívül élénk színkezeléssel. Ekkoriban készült szobrain megjelenik az utólagos festés, majd egyre több assemblage került ki keze alól. Ezek a sajátos „tárgykollázsok” meghatározó jelentőségű alkotásai közé tartoznak.Az 1980-as években leginkább szobrokat készített. Az egyedileg, vas anyagból hegesztéssel összeállított, néhol talált tárgyakat tartalmazó kisplasztikáit, szobrait, időnként színes festéssel gazdagította. Több alkotásában a rideg vasat kővel, kaviccsal kombinálta, így hozva létre képzeletbeli bizarr lényeket, figurákat.

Kiállításai (válogatás)

Csoportos kiállítások

• 1960 – Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1967 – től 1., 3., 5., 6., 8., 9., Kisplasztikai Biennálé, Pécs
• 1981 – Fa és környezet, faplasztikai kiállítás, Cegléd
• 1981 – SCI-FI a képzőművészetben c. pályázat kiállítása, Budapest
• 1981 – Szabadtéri Szoborkiállítás, Salgótarján
• 1982 – Országos Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1983 – IV. Országos Érembiennálé, Sopron
• 1984 – Szabadtéri Szoborkiállítás, Gyermekváros, Zánka
• 1985 – Új művészetért 1960-75, Szeged
• 1985 – 101 tárgy. Objektművészet Magyarországon, Óbuda Galéria, Budapest
• 1989 – Szabadtéri Szoborkiállítás, Gyermekváros, Zánka

Egyéni kiállításai

• 1965 – Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállító-terme (ma: Dorottya Galéria), Budapest
• 1966 – Szombathelyi Képtár, (Szombathely)
• 1966 – Műcsarnok, Győr
• 1967 – Iparművészeti Múzeum, Budapest
• 1968 – BME Diákszállója, Budapest
• 1973 – Művelődési Ház, Zalaszentgrót
• 1975 – Kesztyűgyár, Pécs
• 1981 – Budapest (?)
• 1983 – Szabadtéri kiállítás, Zichy Kastély belső udvara, Óbuda
• 1986 – Óbudai Pincegaléria, Budapest

Halálát követően

• 1994 – egy időben két helyszínen nyílt Emlékkiállítás műveiből: Óbudai Társaskör Galéria és Óbudai Pincegaléria
• 1996 – Erdész Galéria, Szentendre
• 1996 – Glossator Antikvárium Galériája, Budapest
• 1997 – Cseri Kastély, Tótvázsony
• 1997 – Hotel Mercure Korona, Budapest
• 2001 – Végh Szalon nyitó kiállítása, beszélgetés az alkotóról, Budapest
• 2002 – Collegium Hungaricum (Magyar Kulturális Intézet) Bécs
• 2003 – Lincoln Galéria, Budapest
• 2003 – A Százados úti Művésztelep évtizedei, Budapesti Történeti Múzeum, Vármúzeum
• 2006 – Százados úti Művésztelep alkotóinak kiállítása, Pataky Galéria, Budapest
• 2009 – Magyarországi Művésztelepek Szentendre Vendégei, kiállítás-sorozat első tárlata a 98 éves Százados úti Művésztelep kiállítása, Művésztelepi Galéria, Szentendre
• 2011 – 100 éves a Százados úti Művésztelep, Siklósi Vár, Siklós
• 2020 – „Szlávicstól – Szlávicsig, idősebb és ifjabb Szlávics László képzőművészek kiállítása a Szolnoki Galériában", Szolnok