Horváth L. Adrián (LAdrián): Az Éden kertje

Az Éden kertje

akril, vászon - 80 X 80 cm

320 000 Ft

A festményem Mózes 1. könyve 2. fejezet legelejének alapján készült (2, 18-ig). Az Isten által teremtett bűneset előtti tökéletes, földi világot idézi meg, azon belül is egy különleges helyszínt az Édenen belüli belső kertet, közvetlenül annak megteremtése után. A tökéletességre utal magának a vászonnak a négyzet formája is, amely a földi stabilitás és az Isten által létrehozott földi teljesség szimbóluma. Itt a kertben még nincsenek állatok, csak gyümölcsfák, melyek eledelét Ádámnak szánta az Úristen.

"Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót..." (1 Mózes 2, 9a)

A Kert: a teremtett, teljes Világmindenség kicsinyített másának jelképe, amelyet az ember "művelhet és őrizhet" (1 Mózes 2,15) hasonlóan ahhoz, ahogyan Isten is a nagy Egészet, a Világmindenséget irányítása alatt tartja. Ahogyan Isten számára a bűneset előtt az Éden volt a bolygónk azon része, ahol "látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó" (1Mózes 1,31) - és a bűneset nélkül ez az Éden terjedt volna ki a bolygó egész felszínére - hasonlóan a Földön belüli Éden Kert volt az embernek az Istentől kapott formálható, emberléptékű "világmindensége", ahol tökéletesen célba ér a természet az ember művelése által, hiszen az embernek teremtetett. A BŰN NÉLKÜLI ember SZERETŐ MŰVELÉSE, gondoskodása nélkül a természet puszta, vad és káosszal telivé válik, erkolcsosul. Az isteni szerető tökéletesség képmásaként jelenik meg Kert kör alakban - annak egy részlete - a festményemen, amely olyan, mint egy anyaöl, amely életet hordoz, benne élet keletkezhet és fejlődhet. Erre utal a földi mélyedés formája is, melyből az első ember még a formálódása fázisában kilép, megjelenik. Az anyaföld női minőségére utálok vele, amely Isten szavára (mint a fákat, később az állatokat is) "megszüli", megteremti az első embert is.

A képen belül az Édenből kiinduló, és a kertben négy ágra szakadt folyók figyelhetőek meg:

"Édenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt." (1 Mózes 2, 10)

Maguk a folyók szimbólumok is: az anyagi világ teremtő erejére utalnak, mivel a négyes szám a rend, az ideális elrendezés jelképe. Ezt az isteni rendet, a bűneset előtti tökéleteséget erősítik tovább a folyók szabályos, szimmetrikus szétágazásai, a fák szabályos sokszögekben való elrendezései, az első ember: Ádám középén való megjelenése a föld porából. A földből kibújó fák számai, egymástól való szabályos távolságai mind szimbolikus jelentéssel bírnak. A hatszög a tökéletesség száma (hat nap alatt teremtetett a világ is) melyben az isteni, teremtő szám (3) megduplázva (két háromszög szimbóluma) tökéletesen egyesülnek egymással egymásba fordítva és új minőséget hoznak létre, ahogy az emberben is a földi és szellemi egyesül.

A nyolcszögben (megújulás) életre kelő tölgyfa kezdemények (erő, romolhatatlan hit) együtt, a folyamatosan megújuló élet (örökélet) jelképeivé lesznek, ahogy az isteni terv szerint eredetileg is ez lett volna az emberiség célja az idő előrehaladtával folyamatosan növekvő, a Föld teljes egészére kibővülő Kertben, melyre teremtve lettünk.

A Kerten kívüli távolban az isteni szóra formálódó hegyek elmosódott csúcsai láthatóak, míg az isteni Fényből fénypontokként megjelenő angyalok fénylenek:

"Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! Tudod, ki szabta meg annak méreteit, ... amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak?" (Jób könyve 38,4-5,7)

Bent a Kert közepén a két fa: az élet fája és a jó és rossz tudásának fája látható.

Az erős napsütésben elterülő Kert az öröklét misztikumát kölcsönzi e festményen megjelenő álomszerű, mozdulatlan, időtlen, Isten eredeti terve szerint halhatatlanságra teremtett tájnak.