Horváth L. Adrián (LAdrián) képzőművész: "Csakugyan azt mondta az Isten...?"

Horváth L. Adrián:

"Csakugyan azt mondta az Isten...?"

akril, vászon - 40 x 40 cm - 2023

120 000 Ft

A festményemen a hajnali Éden kertjének egy különleges helyszíne jelenik meg, a jó és rossz tudásának fája, és környezete. A kép címe, a kígyóban megjelent Sátán legelső mondatának eleje volt az első emberpárnak. Egy mondat, amely elvezetett oda, hogy az ember más lett, mint addig volt. Egy kérdés, amely az emberiséggel elkezdett első kommunikáció kezdete volt, önmagában is hazugságot hordozott, amely cáfolatára az ember szóba is állt a Kísértővel, így a kapcsolatuk a világ részévé vált:

"Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?"

(1 Mózes 3,1)

A képen a fára felkapaszkodó kígyó kettős feje két irányba "néz". Az állati fej az égre, Isten felé emeli nyitott szemeit, ahonnan levettetett; az emberi arca viszont csukva tartja még szemeit. E csukott emberi szemek még az engedetlenség előtti ember "csukott elméjére" utalnak, ahol még "nem nyílt meg a szemük."

A misztikusan fénylő fa két szélén két hangsúlyosabb gyümölcs lóg, egymással szimmetrikusan. Bal oldalt egy ép gyümölcs, jobb oldalt egy öreg gyümölcs, amely pár utal a leendő halál megjelenésére is, amely a háttér őszre forduló szárazzá váló lombkoronáiban is visszaköszön.

Egymásra épülő jelképek is megjelennek a képen.

A fa tövéből aranylóan fénylő fűszálak indulnak ki örvénylő formában, majd tűnnek el a kert erdős részében.

A jó és rossz tudás fájának tövéből jobbra elinduló örvény forma a teremtés, a fejlődés szimbóluma, amely az éjszakai erdőben tűnik el, ott folytatja útját, amely pedig az emberi lélek megmerítkezésének jelképe az ismeretlenben. Így magának az Ember fejlődésének útjára utalnak a kép ezen elemei.

Tehát a kígyó emberi csukott szemei a jó és rossz tudásának fájáról való evés előtti állapotra utalnak, a fénylő örvény forma pedig az ez utáni emberiségre:

"Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek."

(1 Mózes 3,7)

A hiány ekkor jelenik meg az emberben, amely megszüli az emberi akaratot, ezt az örvénylő, soha meg nem nyugvó folyamot, amely már az Istennel való kapcsolat nélkül elveszik önmaga sötét erdejében...

"Azután ezt mondta az Úristen: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz."

(1 Mózes 3,22)