FK/460. – A. Vinczeffy László – Képzelt formák, olajfestmény

Eladásra kínálom Vinczeffy László, Munkácsy Mihály díjas festőművész – Képzelt formák című nem mindennapi olaj/vászon alkotását. A festmény 2007-ben készült. Ritkán előforduló, különleges kép, igazi ritkaság. Különleges a festék struktúrája, plasztikus felülete. Olaj/vászon festmény, tökéletes állapotban. 2008-ban zsúrizett kép, aláírás, Bírálóbizottsági jegy és dátum a képen. Ezüst színű, modern keretben van. Szignó jobbra lent. Azonnal falra akasztható állapotban. A vételár fix, nem képezi alku tárgyát. Megértését köszönöm.

Téma: szürreális

Technika: olaj

Hordozó: vászon

Kora: 2007.

Szignó: van (jobbra lent)

Keret: ezüst színű modern keret

Méret: 70 x 50 cm (keret nélkül), 81 x 61 cm (kerettel)

Állapot: képeken látható állapotban

Postázás helyett a személyes átvételt javaslom, nem szeretném ha megsérülne a postázás során. Ezzel kapcsolatban egy előzetes egyeztetést javaslok.

Kérem, amennyiben van még kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a festőről:

Vinczeffy László (Atyha, 1946. március 21. –) Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, képrestaurátor. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2010).

A kolozsvári Rajztanárképző Főiskolán végzett 1970-ben. 1970–1979 közt Zágonban tanított rajzot. 1979-től bekerült a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba képrestaurátornak, s innen 1979–1983 közt elvégezte a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskola restaurátorképző szaktanfolyamát. A Sepsiszentgyörgyi Képtár jelentős 19. századi anyagából számos festményt, köztük a Barabás Miklós-gyűjtemény és Gyárfás Jenő Képtár anyagát restaurálta. A Székely Nemzeti Múzeumban több mint 30 évig dolgozott (1979–2010), műterme az első évtizedben a Gyárfás Jenő Emlékházban volt, majd 1990 óta saját műtermében alkot. Gyakran rajzolt és festett a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepen Hajdúböszörményben. Saját festményeivel 50-nél több egyéni és számos csoportos kiállításon szerepelt. Saját olajfestményein, grafikáin, szobrain, installációin egy álomszerű, absztrahált szürreális világot tár elénk, erőteljes vonalvezetéssel, egyéni formavilággal, gyakran allegorikus témákat is ábrázol (például Apokalipszis-sorozat). Alkotói szemléletében egyaránt fontosnak érzi erdélyi gyökereit és a világ művészeti életében végbemenő változások figyelemmel kísérését. A helyi hagyomány és a kozmopolitizmus számára nem egymást kizáró fogalmak. 1973 óta kiállító művész. Műveit romániai és magyarországi múzeumok őrzik. Aktívan kiveszi részét a képzőművészeti közéletből, tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének, az 1994-ben újjászerveződött Barabás Miklós Céhnek, a Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE), a Magyar Festők Társaságának. Sepsiszentgyörgyön él és alkot.

Saját magánál senki sem tudná összefoglalni képzőművészetének lényegét és alkotói módszerét:

„A grafikáimban a természetben talált struktúrák, átalakult formák, tárgyak inspirálnak, és ezek ágyazódnak be egy szürreális világba. Az utóbbi 15 évben az embert és tárgyakat ábrázoló kompozícióimat lassan felváltották az egyszerű és letisztult formák, amelyek a szimmetria tengelyére épülnek. Festészeti technikám megváltozott, vastag kötőanyagot hordok fel a vászonra, amihez homokot, cementet, márvány- és kőport, valamint műanyagdarát adagolok. Ezt a masszát festőkésekkel úgy munkálom meg, hogy ismétlődő faktúrát kapjak. Ezt tovább fokozom olyan gesztusvonalakkal, amelyek a kép belső feszültségét megnövelik. Az így létrejött felületeket száradás után egy-egy alapszínnel megfestem, majd annak árnyalataival gazdagítom. Ez által képeim érzelmi tartalommal erősödnek és töltődnek fel. Festményeim nézőit a megszokott mindennapi látástól olyan irányba szeretném elvinni, ahol azonosulni tudnak műveimen keresztül azzal a szakrális hangulatot sugalló csenddel, ami meditálásra készteti őket. Azt akarom, hogy ezáltal olyan titokzatos érzelmek birtokába kerüljenek, aminek én is részese voltam."

Stílusát egyesek Dalí szürrealista képeihez hasonlítják, ő azonban nem érzi e párhuzam létjogosultságát. Más képzőművészek alkotásai közül a legnagyobb hatást Rembrandt A tékozló fiú hazatérése című műve váltotta ki belőle, melynek láttán ráébredt, hogy abban benne van „nemcsak az ember, hanem az őt körülvevő és meghatározó külső világ is. Elválaszthatatlanul."

A Kárpát-haza Galéria 2014 áprilisában rendezett kiállítást Vinczeffy László műveiből. „A tárlaton látott képsorozata rendkívül egységes, szinte minden darabján egy-egy középpontba állított emblematikus motívum, hol kapu, hol emberi figurához, büszthöz hasonló, de tárgyi jellegű hibrid lény, a psziché mélyéből felbukkanó, egyszerre konkrét, határozott testi valójában megjelenő, ugyanakkor közelebbről meghatározhatatlan, vértekre, sisakokra, palástokra, oltárokra emlékeztető fantáziatárgy villan elő fényesen a komoran sötétlő atmoszférából. A hieratikus, szimmetrikus formák, a fémes felületek egyszerre távolságtartók, félelmetesek, támadóak és védelmezőek." Alakjainak textúrája helyenként egész szokatlan és redukált színviláguk ellenére is változatos. Az ünnepelt című képét mintha kígyóbőrrel borította volna, Megidézés című munkáján mintha bőrrel fedett vértet ábrázolt volna, de Kapu című 2013-as alkotásának felülete például integrált áramkörre emlékeztet. Legutóbbi munkáinak lényeges eleme a kapu-motívum, mely egy párhuzamos világba való belépés lehetőségét ígéri.

Az alkotó érzékeny módon közelít a különböző anyagfelületek minőségéhez, mely által plasztikus élményt nyújtanak vászonfestményei is. A művészt azonban nem elégítette ki a kétdimenziós táblakép kötöttsége, ezért szobrászati objektumokat, nyers, alig megmunkált rönköket, lesimított, organikus térplasztikákat és a képekkel leginkább rokonítható, azokkal feleselő, színes, dekoratív alakzatokat hoz létre.

„Festményeim nézőit a megszokott mindennapi látástól olyan irányba szeretném elvinni, ahol azonosulni tudnak műveimen keresztül azzal a szakrális hangulatot sugalló csenddel, ami meditálásra készteti őket. Azt akarom, hogy ezáltal olyan titokzatos érzelmek birtokába kerüljenek, aminek én is részese voltam." (Vinczeffy László)

Egyéni kiállítások:

1973 • Kézdivásárhelyi Múzeum, Kézdivásárhely • Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy

1978 • Korunk Galéria, Kolozsvár

1984 • Brassói Lapok Galéria, Brassó

1985 • Kis Galéria, Sepsiszentgyörgy

1986 • Új Élet Galéria, Marosvásárhely

1988 • Kupola Galéria, Iaşi

1993 • Sepsiszentgyörgyi Képtár, Sepsiszentgyörgy

1995 • Nürnberg

1996 • Sárospatak • Miskolc

1999 • Sepsiszentgyörgyi Képtár, Sepsiszentgyörgy

2002 • Esztelnek

2003 • Bukarest

2007 • Budapest

2009 • Vajda Lajos Stúdió, Szentendre

2011 • Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy

Csoportos kiállítások:

1990 • Általános Művelődési Központ, Kiskunhalas • Móra Ferenc Múzeum, Szeged;

1991 • Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém;

1993 • Ifjúsági Ház, Pécs • Városi Könyvtár, Nyíregyháza;

1996 • Kisplasztikai Biennále, Arad;

1997 • Őszi Tárlat, Kultúrpalota Marosvásárhely • Grafikai Biennále, Arad

1998 • Kisplasztikai Biennále, Arad;

2002 • „Felezőidő”- Romániai magyar művészet 1965-75, Ernst Múzeum, Budapest;

2008 • Közösség és Művészet, Művészeti Múzeum, Kolozsvár • Állami Művészeti díjasok, Olof Palme-ház, Budapest;

2010 • Fekete képek 2.,Magyar Alkotóművészek Háza, Budapest;

2011 • Fekete képek 3., Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely (Szlovákia).

2017 Szépművészeti Múzeum Kolozsvár

Díjai, elismerései:

1998 - Erdélyi Magyar Képzőművész Egyesület Szolnay Sándor díja

2004 - A Királyhágómelléki Református Egyházkerület a nagybányai festőtelepen a közjó szolgálatában kifejtett tevékenységéért Díszoklevéllel tüntette ki

2006 - Pro Cultura Hungarica Díj

2007 - Hajdúböszörmény Város Nívódíja

2008 - Káplár Miklós-emlékérem

2008 - Munkácsy Mihály-díj

2009 - Magyar Művészetért díj

2009 - Simsay Ildikó-díj