Kunt Ernő : "Szemlélődő" 1957

FKB520

Cégünk Magyarország egyik legnagyobb kínálatú internetes festménykereskedését üzemelteti.
Ezernél is több festményt illetve képet kínál a galériánk folyamatosan.
-
Minden darabot gondosan megtisztítunk, az összes keretet felújíttatjuk, képeinket újra kereteztetjük.
Képeink azonnal ajándékba adható illetve falra akasztható állapotban vannak.
-
Minden kép eredetiségére a kínálatunkban élettartam- és pénz-visszafizetési garanciát vállalunk.
-
Nyugodtan rendeljen postai úton is, csomagolásunkat rendkívül körültekintő és precíz csapat végzi.

Minden galériánkban vásárolt kép után számlát, igény esetén garancialevelet állítunk ki.
Kérem nézze meg a további hatalmas festménykínálatunkat.

A kép mérete: 62 x 41
Készült: Monotípia, Papír
A kép Kunt Ernő (1920, 1994, Sopron, Miskolc) alkotása.
Jelezve lent "Szemlélődő 15/II., Kunt 57 (ceruza)"
A festmény jó állapotban van.  Keret: Ép

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Grafikus, festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1943-ban diplomázott. Szőnyi István és Varga Nándor Lajos növendéke volt. Előbb Ózdon telepedett le, ahol rajztanárként dolgozott, majd 1960-tól a miskolci művésztelepen élt és tevékenykedett. Tanulmányutakat tett több európai országban, Peruban, Mexikóban, Belső-Ázsiában és Észak-Afrikában. 1941-től számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt (Fényes Adolf Terem, Műcsarnok, Miskolc, Sopron, Keszthely, Grenoble, Bécs, Katowicze, stb.) Részt vett a luganói, Sao Paulo-i, tokiói Biennálékon, Capriban és Besztercebányán fametszet-bemutatókon. Díjak: 1959-ben, 1963-ban Munkácsy-díj, 1968-ban a X. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás nagydíja, 1985-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozata. 1993-ban Kondor Béla-díj. 1963-ban elnyerte a Sao Paulo-i Színes Fametszet Biennále ezüstérmét. Emil Nolde "erős, érdes és bensőséges" művészetét tartotta követendőnek. Többnyire drámai hangvételű sokszorosított grafikái ismertek. Tájképeket, portrékat, csendéleteket ábrázoló grafikákat alkotott. Dinamikát hordozó, nagyméretű táblaképein az itthoni táj szépsége mellett megjelennek az egzotikus vidékek és az ott élő népek. Monumentális műveket is alkotott (Felsőzsolca). Munkáit őrzi a keszthelyi, a miskolci, a szolnoki és a soproni múzeum, valamint a sárospataki képtár. (ML, Goda Gertrúd adatközlése nyomán)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa volt, majd Ózdra került rajzpedagógusnak. Tanulmányutakat tett számos európai országban és Észak-Afrikában. Számos itthoni és külföldi tárlaton szerepelt (Fényes Adolf Terem - 1965, Műcsarnok - 1977). Részt vett a Luganói, Sao Pauloi, Tokiói Biennálékon, Capriban és Besztercebányán fametszet-bemutatókon. 1959-ben és 1963-ban Munkácsy-díjat, Sao Paulo-ban ezüstérmet kapott. 1968-ban elnyerte a Miskolci Országos Tárlat nagydíját. Főleg drámai hangvételű sokszorosított grafikái ismertek. 1941-től szerepelt tárlatokon tájképekkel, portrékkal és csendéleteket ábrázoló grafikákkal. (ML)

Magyar festők és grafikusok adattára
1943-ban szerzett rajztanári diplomát a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István növendékeként. 1946-1960-ig Ózdon, azóta Miskolcon dolgozik. Tanulmányutakat tett az NDK-ban, a Szovjetunióban, Svájcban, Francia- és Spanyolországban, valamint Észak-Afrikában. Önálló tárlatai voltak 1958-ban és 1965-ban a Fényes Adolf Teremben, 1971-ben Ózdon, 1972-ben, 1973-ban, 1975-ben, és 1976-ban Miskolcon, 1975-ben Leninvárosban, 1976-ban Várpalotán, 1977-ben a Műcsarnokban. Szerepelt a luganói, ljubljanai, Sao Paulo-i, tokiói biennálékon, a carpi és a besztercebányai fametszet-kiállításokon, nagyobb anyagot mutatnak be a Nemzeti Galéria 1968-as reprezentatív grafikai tárlatán. Külföldi bemutatkozásai: Kassa (1970), Grenoble (1971), Drezda (1973), Hoyersweda (1975), Katowice (1975). 1959-ben és 1963-ban Munkácsy-díjat kapott. Sao Pauloban ezüstéremmel (1963) tüntették ki. 1968-ban elnyerte a Miskolci Országos Tárlat nagydíját. - Nagyméretű fa és linómetszeteit, tusrajzait a felület életteli megmozgatásával, a foltok drámai ellentéteivel alakítja ki. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Művészeti lexikon I-IV.
Grafikus és festő, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István növendéke volt, majd Ózdra került művészpedagógusnak, ma is ott él. Főleg drámai hangvételű sokszorosított grafikái ismertek. 1941 óta kiállító művész. 1958-ban és 1965-ben a Fényes Adolf-teremben rendeztek műveiből kiállítást; tájakat, portrékat, csendéleteket mutatott be.

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
1943-ban végzett Szőnyi István növendékeként. 1946-1960 között Ózdon, azóta Miskolcon dolgozik. Tanulmányutat tett több kelet- és nyugat-európai országban, megfordult Észak-Afrikában. Önálló tárlatai voltak a Fényes Adolf Teremben (1958, 1965), Ózdon (1971), Miskolcon (1972, 1973, 1975, 1976), Leninvárosban (1975), Várpalotán (1976), valamint a Műcsarnokban (1977). Szerepelt számos nemzetközi grafikai rendezvényen, önálló tárlattal mutatkozott be Csehszlovákiában, az NDK-ban, Lengyelországban, Franciaországban és Svédországban. 1959-ben és 1963-ban Munkácsy-díjat kapott; 1963-ban Brazíliában ezüstérmet, 1968-ban a Miskolci Grafikai Biennálén nagydíjat nyert. - Nagyméretű fa- és linómetszeteit, tusrajzait a felület életteli megmozgatásával, a foltok drámai ellentéteivel alakítja ki. A felszín alatti erők kifejezésére törekszik, észrevételeit a jellemzés szimbólikus formáival teszi nyomatékosság. Tömörség és expresszivitás minősíti főként útiélményeit feldolgozó festészetét is.

Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
1943-ban végzett az MKF-en, mestere: Szőnyi István, Varga Nándor Lajos. 1959, 1963: Munkácsy-díj; 1968: X. Miskolci Orsz. Képzőműv. Kiállítás nagydíja; 1985: Munka Érdemrend ezüst fokozat; 1993: Kondor Béla-díj (Miskolc város képzőműv. nívódíja). Előbb Ózdon telepedett le, majd 1960-tól a Miskolci Művésztelepen élt és dolgozott. Emil Nolde "erős, érdes és bensőséges" művészetét tartotta követendőnek. Dinamikát hordozó, nagyméretű táblaképein a hazai táj szépsége mellett megjelennek az egzotikus vidékek és az ott élő népek. Programszerűen kereste fel az elmúlt civilizációk emlékhelyeit, s a genius locit expresszív erővel fogalmazta műalkotásokká (Tunézia, Belső-Ázsia, Mexikó, Peru). Az anyagban varázslatos erőt sejtett, legyen az festék, vagy metszésre alkalmas fatábla, szekercére váró farönk. A képzőművészet valamennyi ágát sikeresen művelte, igen gazdag életművet hagyva maga után. Egyéni kiállítások keretében, rendszeresen bemutatta legfrissebb alkotásait. Színes fametszeteivel több ízben képviselte hazánkat nközi kiállításokon. Ek: 1958, 1965: Fényes A. T.; 1969: Kassa; 1971: Grenoble (FR); 1971: Ózc; 1972, 1975, 1978, 1981, 1984: Miskolci G., Miskolc; 1975: Katowice (PL);1977: Műcsarnok (kat.); 1986: Sopron; 1988: Balatoni M., Keszthely; 1990: II. Rákóczi F. Könyvtár, Miskolc (kat., bibliográfia); 1993: Coll. Hung., Bécs. Vcsk: 1962: Luganói Grafikai B. (CH); 1963: Ljubljana (YU); 1963: Színes Fametszet B., Sao Paulo (BR), ezüst plakett; 1968: Mai magyar grafika, MNG; 1969, 1972: Fametszet Triennálé, Capri; 1972: Tokió; 1983: Mai magyar grafika és rajzműv., MNG; Miskolci művészek, Herman O. M., Miskolc. Mk: Balatoni M., Keszthely; Damjanich J. M., Szolnok; Herman O. M., Miskolc; Sárospatak; Liszt F. M., Sopron. Km: Építők (zsaluzott beton, 1971, Felsőzsolca, Épületelemgyár). Irod.: Losonci M.: Miskolc festői, MŰV, 1973/12.; Kunt Ernő (1920-1994), Miskolc G. könyvek 3. (szerk.: Dobrik I.), a művész önéletírása és hagyatéki műtárgyjegyzéke; Zircz P.: Miskolci műtermekben, Napjaink, 1966. febr.; Dusza É.: Miskolc grafikusai, MŰV, 1993/12. Film: Goda G.-Boronkay G.: Kunt Ernő portréfilm, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Módszertani Közp., 1987. (G.G.)