Dobai Székely Andor: Önarcképem a műtermem ablaka előtt ( F330)

dobai Székely Andor: Önarcképem a műtermem ablaka előtt

vegyestechnika, karton

28, 8 x 25 cm

jelezve jobra lent: Székely

Keret nélkül.

Egy neves magyar műgyűjtő grafikai gyűjteményéből.

-

dobai Székely Andor: (1877 - )

A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1896-ban megkezdett tanulmányait Münchenben folytatta, ahol Hollósy Simon növendéke lett. Többször dolgozott Nagybányán, a mestere által alapított művésztelepen. A MissionArt Galéria kiadásában 1997-ben megjelent Nagybányai művészek leveleiből kitűnik, hogy idősebb kortársai a legnagyobb tehetségek közé sorolták. 1899-ben részt vett a Nemzeti Szalon csoportos kiállításán. Ekkor újra a budapesti főiskolán tanult, itt Székely Bertalan volt a mestere.

1900-tól Párizsban a Julian Akadémiát látogatta, de nyaranta visszatért Nagybányára. 1902-ben egyéni kiállítása volt Párizsban, melynek során a város meg akarta vásárolni egyik festményét a Petit Palais számára, de az árat sokallta. Az alkudozásnak az vetett véget, hogy a kért összegért egy német gyűjtő megvette a képet. Párizsban jó barátságba került Czóbel Bélával, akit már Nagybányáról ismerhetett, majd a Julian Akadémián újra összetalálkoztak. Kapcsolatukról tanúskodik Czóbelnek Dobai Székely Andorról 1906-ban festett portréja. 1906-ban és 1907-ben részt vett a Salon des Indépendants-on, majd visszatért Budapestre, és az 1907-es tanévben újra a főiskola növendékei közt találjuk.

1910-ben linómetszeteivel szerepelt a Magyar Grafikusok Egyesületének kiállításán. Ezekkel találkozhatunk a Színház és Divat magazin 1916. decemberi számában is. 1913 ban elnyerte az Andrássy-díjat, majd a Képzőművészeti Társaság zsűritagjává választották. Alapító tagja volt a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének. A tízes évek második felében Falus Elekkel és Bíró Mihállyal színházi díszleteket tervezett. 1920 után Bodajkon nyári festőiskolát vezetett. 1923-tól újra Párizsban élt.

Grafikusi munkája jelentősebb volt, mint festészete. Elsősorban bibliofil könyvekhez, Paul Valéry, Sacha Guitry, Daudet műveihez készített illusztrációi tették ismertté. Legnagyobb sikerét a Société des Bibliophiles kiadásában megjelent Ames et paysages de l’Ile de France (Ile de France-i lelkek és tájak) albuma aratta. A L’Amour de l’Art folyóirat 8. számában. (1934. október) közölt, magyar művészekről szóló írásában Gál László említést tesz kiváló grafikusi munkájáról. 1926-ban szerepelt a Salon d’Automne-on, 1926 és 1930 között rendszeresen a Salon des Indépendants-on, és 1930-ban a Salon des Tuileries-n. A nantes-i múzeum gyűjteményében található egy alkotása. Munkatársa volt a Dépâche de Toulouse című, ma is megjelenő napilapnak. Báró Korányi Frigyeshez fűződő barátsága révén a Magyar Ház elnöke lett, és ebben a tisztségében sokat tett a Párizsban élő magyarok szociális helyzetének javításáért.