FK/241 - Zádor István – Cséplés - színezett rézkarc

Eladásra kínálom Zádor István (1882-1963) festőművész és grafikus egy viszonylag ritka színezett rézkarcát, amely a gabona cséplés nehézkes, fáradságos munkáját szemlélteti. A rézkarc szép, részletes kidolgozású alkotás, 1932-ben készült. A grafikus szignója a rézkarc jobb és bal alsó részén is megtalálható. A rézkarc hiányos, egyszerű léckeretben van, üveg mögött. Korához képest elég jó állapotban van, de nagyon enyhe hullámosodás és minimális kosz van.

Téma: életkép

Technika: színezett rézkarc

Hordozó: karton

Kora: 1932.

Szignó: van (jobbra és balra lent)

Keret: egyszerű léckeret üveggel

Méret: 22 x 34 cm (nettó), 36 x 45 cm (kerettel)

Állapot: korának és a fotókon látható állapotnak megfelelő

A postázás a vevő igényével egyeztetve a mindenkor aktuális díjak szerint történik, kizárólag előre utalást követően, gondosan csomagolva.

Kérem, hogyha még van kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a művészről:

Weisz Gyula és Jokly Sarolta (1863–1903) fiaként született. A középiskola elvégzése után 1906-ig, mint banktisztviselő dolgozott. Munka mellett 1901-től a budapesti Mintarajztanoda tanfolyamain képezte magát. 1906-1909 közt Párizsban élt, ahol az École des Beaux-Arts-ban folytatott tanulmányokat. T.A. Steinlen grafikus volt a mestere. 1909-1910-ben a firenzei akadémia növendéke. 1910. december 27-én Budapesten házasságot kötött Sonnenberg Dávid és Fischl Janka lányával, Bertával. Az I. világháború idején hadirajzoló volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal, 1918-1919-ben forradalmi riportrajzokat készített. A kommün bukása után Weimarban, majd Münchenben élt. Magyarországra visszatérve egyik alapító tagja lett a Szinyei Merse Pál Társaságnak. Többször járt a Szolnoki Művésztelepen az 1930-as években.1938-tól Hollandiában élt és alkotott, a II. világháború után tért haza. Egész pályája során, de kivált az 1950-es években sokat foglalkozott könyvek illusztrálásával. Például: Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák c. művét, s számos orosz klasszikus író, köztük Puskin, Lev Nyikolajevics Tolsztoj magyar fordításait illusztrálta. Művészetére hatással volt a nagybányai művésztelep plein air stílusa, a szecesszió és Fényes Adolf sötét tónusú szimbolikus világa. Főleg portréfestőként ismert, de grafikusként is jelentős eredményeket ért el. Egyik legismertebb portréja Bajor Giziről készült. Portréfestészetére a realizmus jellemző.

Kiállítások:

1916, 1918. Nemzeti Szalon, Budapest, Ernst Múzeum, Budapest

1921. Ernst Múzeum, Budapest

1934. Egy hadifestő emlékei 1914 – 1918. Budapest

1958. Ernst Múzeum, Budapest Gartner Jenő szobrászművésszel közös (gyűjteményes) kiállítás

Műveiből:

Feleségem (1910, olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)Önarckép (1910, olaj, vászon, Damjanich János Múzeum, Szolnok)

Ebédlő (1918)

Fekvő akt (1922, olaj, vászon, magántulajdonban)

Nő art deco fülbevalóval (1928, olaj, vászon)

Női portré (1935 körül, olaj, vászon, magántulajdonban)

Díjak:

1918: kis aranyérem (Ebédlő című festményéért)

1951: Kossuth-díj