D. G. Hessayon: Virágágyi dísznövények

Park Könyvkiadó, 2004

127 oldal

D. G. Hessayon: Virágágyi dísznövények

(Kertszakértő)

Általában azt hisszük, hogy tudjuk, mik is azok a virágágyi növények. Igazából azonban senki sem tudnak olyan definíciót adni, amivel mindenki egyetértene. Az a meghatározás, hogy "egynyári virágok, amelyeket tavaszi vagy nyári kompozíciók kialakítására ültetünk ki", túlságosan szűk, az pedig, hogy "olyan növények, amelyek az évnek csak egy rövid szakaszában díszítik a kertet", túl tág megfogalmazás.
A virágágyi növényeknek négy fő jellegzetességük van. Mindenekelőtt e növényeket többnyire nem majdani kiültetési helyükön neveljük fel - a fagyérzékenyeket üvegházban, a fagytűrőket szabadföldi szaporítóágyakban. Másodszor, a virágágyi növényeket díszítőértékükért termesztjük, nem pedig fogyasztási célból, így a közönséges zöldségfélék nem tartoznak ebbe a csoportba. Harmadszor, az intenzív növekedés fázisában ültetjük ki őket, nincsenek nyugalmi állapotban levő kitartó szerveik. Végül, ezeket a növényeket mindössze néhány hétre vagy hónapra, nem pedig évekre helyezzük a virágágyakba.
A fentieket összegezve kaphatjuk meg a legelfogadhatóbb definíciót. Eszerint a virágágyi növények olyan növények, amelyeket többnyire leveles állapotban ültetünk ki végleges helyükre, a kertbe vagy a növénytartóba, s ott korlátozott ideig díszlenek. E meghatározás azonban a felhasználásukat írja le, a jellegüket kevésbé. A lakásban tartott muskátli virágos szobanövény, de mihelyt kiültetjük, virágágyi növény lesz belőle. Az erika vegyes bordeágyban, bokrok közt vagy sövényként félcserje, de novembertől márciusig, növénytartókban kihelyezve virágágyi növény.