Szódásüveg Fellner Lajos

Szép hibátlan. Félliteres.

Az egyik ostffyasszonyfai oldal 1930

A települések meghatározó szereplői voltak még a földbirtokosok is. Ostffyasszonyfán 24, Pápocon 21, Csöngén 11 földbirtokos osztozott a területeken. Kenyeriben gróf Cziráky György 2400 hold, Hannig János (azaz a Katolikus egyház) 74 hold, Mód János 49 hold, Nemes József 50 hold, Tóth József 40 hold földterületen gazdálkodott. Rábakecskéden gróf Cziráky György 1900 hold, Gábor István 33 hold, Gábor János 40 hold, Kovács Imre 26 hold, Novák Ferenc 24 hold, Novák József 26 hold, Novák Mihály 25 hold, Pusztai Ferenc 29 hold, Takács József 70 hold, Varga Imre 24 hold, Varga István 23 hold, Varga János 28 hold birtokkal rendelkezett. Érdekesség, hogy a legnagyobb Ostffyasszonyfán néhányan többlet összeg befizetésével, keretes kiemelésben jelentették meg nevüket és tevékenységük részletes leírását. Így értesülhetünk például arról, hogy Bakó István okleveles gazda és bérlő, az akkoriba még nagyon ritka cukorrépa termelésével is kísérletezett, továbbá nagyobb kiterjedésű tehenészetet és tejgazdaságok is kialakított. Mesterházy Elek földbirtokosnak pedig egy 50-60 q napi kapacitású, motorizált malom is állt a tulajdonában. A földbirtokosokról további érdekességek is olvashatók még a bejegyzésbe csatolt fotókon.

Az egyik legjelentősebb település, 2100 lakosú Pápoc adatai 1930

A birtokosok mellett iparosok is tevékenykedtek mindenütt. Bognár, cipész, cserepes, bércséplő, kovács, kőműves, mészáros, asztalos, bádogos, borbély, cementgyáros, férfiszabó, ács szakmában tevékenykedőket találtam. Kenyeriben Lakatos Lajos asztalos, Lakatos Mihály és Pörneczi Vendel ácsok, Mód István bognár, Csóka Sándor és Tulok Ferenc cipészek, Csehi István és Gasztonyi János férfiszabók, Szalai János kovács, Csóka József, Kocsis Imre, Lakatos János, Tóth Ignác és Tóth Imre kőmívesek, míg Rábakecskéden Bors István, Győrvári János, Gábor János, Pusztai Ferenc és Simon Béla bércséplők, Bors József bognár, Dominek Sándor, Farkas Sándor, Gyürü Bálint, Rozmann József cipészek, Erlitz Gyula cserepes, Egyházi József és Laki Gyula kovácsok, Németh Imre és Svedics János kőmívesek, Horváth Sándor és Kolompár János mészárosok nevei kerültek be a névjegyzékbe. A szomjas lakosság szolgálatára Horváth Sándor, Kolompár János, Kazinczky Elek és Pörneczi Antalné üzemeltetett kocsmákat településünkön. Kecskéden Szabó Kálmánné szülésznőként dolgozott, míg Simon Béla gőzmalmot működtetett.

Csönge község adatai 1930

Az akkori, a környéken legnagyobb Ostffyasszonyfán, természetesen szinte az élet minden területét lefedő iparos réteg talált magának munkalehetőséget. Itt működött 1897 óta, Fellner Lajos ezüstéremmel és díszoklevéllel kitüntetett cementárugyára, ahol a virágvázától a kútgyűrűig, az itatóvályútól a műkő-síremlékig mindent gyártottak. Szintén Fellner üzemeltetésében működött a pékség és a szikvízgyár is, ahol hűsítő italokat is árusítottak. Gyógyszertár, saját Hitelszövetkezet, katolikus és evangélikus iskolák, körorvos, szülésnő állt a lakosság rendelkezésére.

Kenyeri adatai a könyvben 1930. A vegyeskereskedők közé egy kis elírás is csúszott: Dörneczey Antalné és Pörneczi A.-né egyetlen személyt, Pörneczi Antalnét rejti.

Aki pedig a háztartáshoz szükséges eszközöket szerette volna beszerezni, annak sem kellett okvetlenül Celldömölkre utaznia. Szinte mindegyik településen működött helyi HANGYA Szövetkezet, ahol szinte bármi kapható volt, akár készpénzért, akár csere árúért, de még hitelben is. Kenyeriben Schlesinger Béla, Kazinczky