BÍRÓ ANTAL

Bíró Antal

karikaturista, festő
Pozsony, 1907-04-21 

Elhalálozott: Székesfehérvár, 1990. szeptember 12.

Bővebb életrajz

Tizenhat évesen hagyta el Várpalotát, ahol gyermekkorát töltötte. Miután bejárta a Dunántúlt, Erdélyt és a Felvidéket, Ausztriába és Finnországba is eljutott. 1928-ban már Párizsban találjuk, ahol „Bir” néven karikatúrarajzolásból tartotta fenn magát. A Montparnasse-negyed lakója volt, és 1932-től a Grande Chaumiêre Akadémián tanult festeni. 1934-ben újra hosszabb utazásra indult, ezúttal ÉszakAfrikába. Visszatérve Franciaországba, karikatúráival már nemcsak Párizsban ért el sikereket. A korabeli újságok tanúsága szerint Rennes-ben is megfordult, ahol helyben készített karikatúráival ő volt az Exposition-Foire legnagyobb „látványossága”.

Az 1933 –1939 között Párizsban élő Koffán Károly figyelt fel tehetségére, és valószínűleg az ő biztatására tért haza Budapestre, hogy 1940-ben beiratkozzon a Képzőművészeti Főiskolára. Szőnyi István és Varga Nándor Lajos lettek a mesterei. 1944-ben növendéktársaival a Rudnay Gyula és Varga Nándor Lajos vezette vámosbalogi mű- vésztelepen dolgozott. Több más munkája mellett egyik itt készült festménye, a Balogi utca, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe került. 1946-ban az Új Hold folyóirat közölte rajzait. Ugyancsak 1946-ban ösztöndíjjal Rómába ment, majd kétévi otttartózkodás után Svédországba vezetett az útja, ahol megnősült. 1949-ben egy svéd kisváros, Kinna festőiskolájában tanított. 1950-ben a borasi Konsthalléban állított ki, és még ugyanabban az évben visszatért a Montparnasse-ra.

A legendássá vált La Ruche lakója lett, amelynek szegényes műteremlakásába fogadta be a nincstelenül Párizsba érkező Reigl Juditot. Jó barátságba került Marcelle Berr de Turique-kel, aki éveken keresztül támogatója volt: munkáit múzeumokkal, gyűjtőkkel ismertette meg, és anyagilag is rendszeresen segítette. Bíró Antal 1954-ben Dél-Franciaországba költözött, de még rendszeresen visszajárt Párizsba. 1952 és 1958 között évente részt vett a Salon des Réalités Nouvelles-en. 1956-ban a mentoni Galerie Stiffában, 1959-ben pedig a New York-i World House Galleriesben Recent Paintings címmel került megrendezésre egyéni kiállítása. Több amerikai magángyűjteményben is szerepelnek művei. Legjelentősebb amerikai gyűjtője Charlotte Bergman volt, az ő tulajdonában lévő művek alkották annak az anyagnak a zömét, amelyből 1962-ben Kaliforniában a La Jolla-i The Art Center rendezett kiállítást.

Bíró 1964-ben telepedett le végleg Mentonban (a rue Saint-Michel 32-ben lakott). 1968-tól szerepelt az egymást követő három Mentoni Biennálén. 1970-ben kerámia faliképet készített a több évszázados hagyományokkal rendelkező desvres-i Fourmaintraux Delassus & C.E.C. kerámiaüzem épülete számára, 1971-ben pedig freskót a sospeli Saint-Hyacinthe kápolnában.

1972-ben Formes et Prospective címmel a Galerie Rencontre mutatta be a művészt. 1973-ban és 1979-ben a svédországi Levrikben, a felesége által alapított művésztelepen tanított. 1979-ben és 1988-ban a monacói hercegi család nyári rezidenciájául szolgáló, napjainkban múzeumként működő mentoni Palais Carnolês-ben volt látható önálló kiállítása.

Miután egy indiai jógi segítségével már Magyarországon megismerkedett a jógával és az indiai filozófiával, Mentonban jógaiskolát nyitott, ezzel biztosítva megélhetését és művészetének teljes szabadságát. Házának ajtaján ez a felírás fogadta a hozzá érkezőket: „Szabadság, Lelkiismeret, Felelősség, Fény, Szín”.

A kolorista Bírót a színek alkalmazásánál azok szimbolikus jelentése is vezette: a vörös a vért, a belső életet, a sárga a fényt, a mályvaszín a derűt képviselte. A hatvanas évek elején egy mentoni újságíró, Jean Bomy kérdésére, hogy miért lett absztrakt festő, így válaszolt: „Mert belefáradtam abba, hogy figuratív képeket fessek. Keresései közben a festő felszabadul és megtisztul. […] A festőnek nem azt kell másolnia, amit lát, hanem azt kell megjelenítenie, amit érez. […] Az absztrakt és a figuratív festészet egyaránt érvényes, ha az belülről jön.”

1988-tól a svédországi Strömstadtban működő Galleri 88 foglalkozott munkáival. Mintegy száz alkotását Várpalotának ajándékozta. Halála után, 1993-ban, a Körmendi Galériában került sor arra a teljes életművet magában foglaló kiállításra, melyen a korai, magyarországi művek mellett bemutatásra kerültek lírai absztrakt stílusban készült, Magyarországon és Svédországban őrzött képei is. Alkotásait számos magángyűjtemény, valamint a Magyar Nemzeti Galéria, a mentoni Musée des BeauxArts, a La Jolla Art Center, a jeruzsálemi Bezalel National Art Museum, a tel-avivi Modern Museum of Art és a Helena Rubinstein Pavilion for Contemporary Art őrzi.

Egyéni kiállítások

Egyéni kiállítások
1979 • Carnolles M., Menton (FR)
1988 • Menton (FR)
1990 • G. 88, Konstoram SV • Nagy Gyula Galéria, Várpalota
1993 • Körmendi Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások

Válogatott csoportos kiállítások
1952, 1956 • Salon de Réalité Nouvelle, Párizs
1956 • G. Stiffa Menton
1959 • Gallery World House, New York (kat.)
1962 • Art Center La Jolla, Kalifornia
1968, 1970, 1972 • B., P. Europa, Menton (FR).

Művek közgyűjteményekben

Művek közgyűjteményekben
Art Center, La Jolla, Kalifornia • MOMA, Tel-Aviv • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Thury-vár, Várpalota.