Bolla Kata

Azt vettem észre, hogy látszólag az emberek elpártoltak a művészettől, elsősorban a festészettől. A valóság viszont pont fordítva van. A festészet nem veszi figyelembe az embert. Pedig ha a művészet kommunikáció, akkor először meg kell érteni azt, akihez szólok – az embert.

A nézők nem azt mondják, hogy „ de szép”, hanem azt, hogy valami megfogja őket, megérinti. Márpedig ez csak akkor következik be, ha értjük egymást. 

Aki a festményeimet látja, a gondolataim és érzéseim legmélyebb bugyrába lát bele. Nagy bátorság kell hozzá. Eddig akár öncélú is lehetne. De abban a pillanatban, mikor a néző már önmagában is felfedez hasonló érzéseket, gondolatokat, ketten vagyunk. Egymást építve és erősítve. Összetartozunk.