Bornemisza Géza

 Bornemisza Géza (Nábrád, 1884. február 4. – Vác, 1966. június 3.) magyar festő, aki a nagybányai művésztelepen és Henri Matisse műhelyében nevelkedett. Könnyed, szellemes tájképeket, csendéleteket festett választékos artisztikummal, végül igazi poszt nagybányai stílusban alkotott.

A századelőn járt a Mintarajziskolába egy-egy félévet, de azt nem szerette, minden évben (1902-1909) rendszeresen a nagybányai szabad iskolába ment, s ott sokat tanult Thorma Jánostól, Ferenczy Károlytól, az utolsó két évben már önállóan dolgozott. 1903-ban utazott először Párizsba, a Julian Akadémia növendéke lett. rendszeresen látogatta a neves műgyűjtő, Gertrud Stein szalonját, ahol a legmodernebb irányzatokkal ismerkedett meg. 1907-ig saját feszészetét csak "stúdiumnak" tartotta, korábban készült műveit nem ismerjük.[1] A magyar Vadak közé tartozott, nagy hatással volt festészetére Henri Matisse, akinek 1908-ban alapított akadémiájának is növendéke lett.

Hazajőve teljesen szembefordult a hagyományos nagybányai festőkkel, a természetelvű festési móddal, az egyik legharcosabb neós lett a nagybányai művésztelepen. Kenyértörésre is került sor, Iványi Grünwald Bélával az élen a neósok egy csapata Kecskemétre ment dolgozni, néhány évig ott dolgozott Bornemisza, részt vett a Kecskeméti Művésztelep megszervezésében, majd 1924-ben csatlakozott a KUT-hoz.