Csikós András

Csikós András 1947-ben született Hódmezővásárhelyen. 1966-70 között a Szegedi Tanárképző Főiskola hallgatója, Ficher Ernő növendéke.

1970-től a Művészeti Alap tagja.

Csikós Andrásra többszörösen is érvényes a vásárhelyi jelző. Első vásárhelyi jogosultsága a születés ténye. Az indok másik tényezője az, hogy születése óta itt él. Ezen kívül vállalja is a vásárhelyi festői hagyományt, melyből fakadóan és logikusan művészetének egészét meghatározza mondandóban és szellemben egyaránt a szűkebb pátria, a vásárhelyi táj, a benne élő ember.

Csikós András eddigi művészútját leginkább az impresszionisták vezető mestere, Renoir ismert megállapításával jellemezhetjük: "Ha a hazád környékét alaposan ismered, elmélyedhetsz a dolgokban." Csikós András, mint ember, és mint festő is nagyon vonzódik a gyermekkori környezet minden részletéhez. Ebben a tanyák, fészerek, ólak, szerszámok, fák övezete tiszta, dolgos emberi világban érzi otthon magát. Ebben újul meg a művészete. Önkéntelenül az ókori mitológia, Anteus-története jut eszünkbe, aki mindig új erőt kapott, ha érintkezésbe került a földdel. A földtől, a Kishomoki környezettől nyert erő és ihlet érvényes Csikós András festészetére, alkotói tevékenységére is azzal a különbséggel azonban, hogy ő sohasem távolodott el ettől a szűkebb hazától és embereitől.

Csikós András munkásságában egyként jelen van - és sajátos egyéni ötvözetet alkot - a magyar festészeti hagyomány és a kortárs művészeti lelemény. A hagyomány elsősorban a művészi magatartásban, a tájszeretetben, humánumban érezhető, míg a formálásban a hiperrealizmus és pop-art eszközeit is alkalmazza. Művészetének gyökerei Endre Béláig, az alföldi festészet Tornyai, Koszta mellett kevésbé ismert, a világgal békében élő, halk szavú lírikusáig vezetnek. A dolgok kemény rajzossága, olykori pontos részletezése a hiperrealizmus, a szinte fogható anyagszerűség pedig a pop-art hatásáról vallanak. Mindezt a meleg, barna gazdag árnyalatai nyugalmasabbá, bensőségesebbé teszik. Itt-ott találunk ebben az egyéniségben egy-egy jól "időzített" jobbára vörös festői foltot, mely mozgást, élénkséget, színességet visz a tájakba, udvar és utcarészletekbe, csendéletekbe.

Csikós András festői átírása, újjáteremtése művészi széppé teszi azt is, amit a valóságban, a természetben legkevésbé sem látnánk szépnek. Ide sorolható egy-egy öreg fészer, vagy ereszalja elhanyagoltsága, rendezetlensége, egy ház málló vakolata, és folytathatnánk tovább az ábrázolás tárgyát, körét.

Egy alkalommal Csikós András "Európa alatti" világnak nevezte emberi festői környezetét. Ebben, ha Európát a technikai civilizációval és urbanizációval tekinti egyenlőnek, igaza van, de ebben az "Európa alatti" Európában és munkálkodó, érző, értékes emberek élnek. Ezért is lehetséges, hogy Csikós András festményei Japántól Hollandián át az USA-ig megértésre, elismerésre találnak.

Portréi bizonyos értelemben más, külön világot alkotnak. Itt a reneszánsz és a holland kismesterek hagyományait sugároztatja át. Minden arcon érzik, bár nem szépít, nem idealizál, a rokonszenv, a szeretet, amely modelljeikhez fűzi.

Csikós András nem akarja megváltoztatni a világot, hiszen jelen állapotában is szépnek, érdekesnek találja azt. Környezetének apró örömei, szépségei válnak emberi, művészi üzenetté ecsetje nyomán.

Csikós András rövid, súlyos betegség után 2006. március 19-én 59 esztendős korában hunyt el.

Kiállítások:

1973 Hódmezővásárhely Tornyai János Múzeum, Szentes, Budapest

1974 Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum

1975 Budapest, Fényes Adolf-terem

1976 Pécs, Ferenczy terem

1977 Szigetvár, Szentesi Galéria, Budapest Derkovits terem

1978 Szeged, Gulácsy Galéria

1979 Szentendre, Gyöngyös, Mátra Múzeum, Győr, ART Galéria

1980 Kalocsa Városi Képtár, Veszprém, Dési Huber terem

1981 Gyöngyös, Mátra Múzeum

1982 Budapest Csók István Galéria, Csepel, Iskola Galéria

1983 Hódmezővásárhely, Tanyai Múzeum

1984 Budapest Csók István Galéria

1985 Kaposvár, Bernáth Aurél terem

1987 Baja, Csanytelek, Fehérház Galéria

1988 Budapest, Mednyánszky terem

1995 Vachott Sándor Könyvtárgaléria, Gyöngyös

1996 Budapest, Kortárs Galéria

1999 Debrecen, Kortárs Galéria

2000 Balatonakali, ART GENIUS Galéria

Csoportos hazai tárlatok:

Hódmezővásárhely Őszi Tárlatok

Szegedi Nyári Tárlatok

Hatvani Tájfestészeti és Portrébiennálék

Alföldi és Délalföldi Tárlatok

Külföldi egyéni kiállítások:

1973-tól állítja ki képeit évente Japánban a Tokyo Towo ART CENTER-ben.

1983 NSZK SINDELFINGEN

1984, 1986 Bécs

1987 Jugoszlávia - Zenta

1989 Jugoszlávia - Eszék

2000 Tokyo

Díjak:

1974 Délalföldi Tárlat Koszta József emlékérem

1975 Hatvani Tájfestészeti biennálé fődíja

1989 Csongrád Megye Alkotói Díja

1997 Vásárhelyi Őszi Tárlat Nívódíja