Csohány Kálmán

Csohány Kálmán (Pásztó, 1925. január 31. – Budapest, 1980. április 2.)
1947-52 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán grafika tanszakán tanult. Mesterei: Hincz Gyula, Koffán Károly, Ék Sándor és Konecsni György. Balladai hangvételű művein szülőföldje világát, emlékeit ábrázolta jelképszerű tömörséggel. Rajzainak visszatérő jelképei az archaikus népi imádságban, a vallásos nép körében jól ismert apokrif evangéliumokban, a magyar népi hagyományban és más népek kultúráiban megjelenő archetipikus elemek. Munkásságának jelentős része könyvillusztráció, irodalmi műhöz kötődő egyedi rajz, rézkarc, litográfia, akvarell. 1957-től kerámiával is foglalkozott a hódmezővásárhelyi majolikagyárban. Egyedi kerámiák, tálak, vázák kerültek ki keze alól. Az ország számos intézménye üzeme falára kerámia falképeket készített. 2001-ben szülőföldjén, Pásztón galéria nyílt művei számára. Fontosabb díjai: Munkácsy-díj (1964, 1967); érdemes művész (1974).