Kósza Sipos László /1943-1989/

Szentendrén Deli Antal és Pirk János szabadiskolájába járt, a rézkarcolás technikáját Kondor Bélától tanulta. 1968-ban a Károlyi Mihály emlékalapítvány ösztöndíjával Franciaországban dolgozott (Vence). 1971-ben elhagyta Magyarországot. Hannoverben, majd a közeli Empeldében telepedett le. Tanulmányutak: 1976: Spanyolország, 1980: London, Velence. Kósza Sipos László a szentendrei festők harmadik generációjához tartozott. Korai művei Vajda Lajos, Ámos Imre, Barcsay Jenő hatását mutatják. Gyermekkorától Szentendrén élt, szoros kapcsolat fűzte Korniss Dezsőhöz, Czóbel Bélához, Deim Pálhoz. A szentendrei hagyományokhoz hűen első alkotói periódusában templomtornyok, feszületek, líraian átírt városképek, gömbakácok a jellemző motívumai. Hannoverben elégikus hangulatú emléktöredékeket festett Szentendréről. A korábbi kolorista festő csaknem monokróm táblákkal jelentkezett. A városkép kristályszerűen széttördelt, origami-szerű kompozícióvá egyszerűsödik. A német kritika sűrűn hivatkozik e művek mediterrán hangulatára. Igen jelentősek pasztellképei, ahol az architektúra-foszlányokat finom pára lengi be, utalva az elmosódó, elkopó emlékekre. Rézkarcai, vonalrajzai is jelentős csoportot alkotnak. Lapjait erőteljes vertikális hangsúlyok jellemzik. A formák széttördelése és egy sajátos új rendbe szervezése éppúgy jellemzi e műveket, mint olajképeinek, pasztelljeinek sora. Életművét a szentendrei Ferenczy Múzeum őrzi.