LUX Kálmán

LUX Kálmán
építész, restaurátor
(Bikás, 1880. február 14.–Budapest, 1961. december 21.)

1901-ben szerzett oklevelet a budapesti Műegyetemen, 1902-ig Möller István műegyetemi tanár mellett működött. 1910-től a Műemlékek Országos Bizottságának tagja, a Tanácsköztársaság alatt ügyvezető építésze, emiatt később rövid időre felfüggesztették tagságát. 1914-ben doktori, 1917-ben magántanári címet kapott. 1950-ben a Műszaki Egyetem tanárává nevezték ki. A Műemlékek Országos Bizottságának tagjaként főleg középkori emlékek feltárásával és helyreállításával foglalkozott (római katolikus templom, Mátraverebély; altemplom, Feldebrő; római katolikus templom, Gyöngyöspata; római katolikus templom, Öskü, Mánfa, Sopronbánfalva; ferences kolostor, Sopron; királyi vár, Esztergom; székesegyház, Székesfehérvár; Szent Erzsébet-templom, Kassa). Nevéhez fűződik többek között a visegrádi Salamon-torony lefedése, a visegrádi vár rekonstrukciós terveinek elkészítése, amelynek alapján 1951-ben a felújítás megkezdődött. ~ tervei alapján épült fel a pécsi román kori kőtár. Műemlékvédelmi tevékenysége mellett tervezett bérházakat, középületeket (pl. a gellérthegyi sziklakápolnát, 1925–26 vagy a lillafüredi Palotaszállót, 1927). Írt tanulmányt a visegrádi várról (1922), a selmecbányai óvárról (Budapest, 1914) és Árpádkori építészeti maradványok Óbudán (Budapest, 1916), A kecskeméti római katholikus nagytemplom (Budapest, 1916), A budai Várpalota Mátyás király korában (Budapest, 1920) és A budapesti belvárosi plébániatemplom (Budapest, 1934) címmel.