Luzsica Lajos

LUZSICZA Lajos

festő, grafikus
(Érsekújvár, 1920. február 13.–Budapest, 2005. november 30. (?))
1940-1947: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Aba Novák Vilmos, Kontuly Béla, Kmetty János. 1947-1950: Tatabányán volt rajztanár, megalakította és vezette a Tatabányai Képzőművészeti Szabadiskolát. Az 1950-es években dolgozott a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályán, tanított a Budapesti Pedagógiai Főiskolán, több éven át a Műcsarnok vezetője volt. Húsz éven keresztül a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének területi (vidéki) titkára volt. 1960-tól önálló alkotói munkásságot folytat. Alapítója, szervezője a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériának (1994), a békéscsabai Szlovák Galéria megalakításának kezdeményezője. A Magyar Festők Társaságának tagja. Tanulmányutak: Szlovákia mellett, amelyet évenként fölkeres, Nyugat- és Kelet-Közép-Európa országai. 1950: a Magyar Népköztársaság Érdemérem arany fokozata (a képzőművészeti nevelésben elért eredményeiért), 1964: Szakszervezetek Országos Tanácsa képzőművészeti díj, 1971: Munkácsy-díj, 1978: Munka Érdemrend arany fokozata, 1981: érdemes művész, 1996: Érsekújvár város díszpolgára, 1997: Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje. Első mestere hatására a monumentális kompozíciók foglalkoztatták, majd egyre inkább a részletek fontosságának, a téma és megfogalmazás harmóniájának, az élmény erejének, a mű érzelmi telítettségének, az erőteljes formaképzésnek, a sajátos színösszhangnak tulajdonított döntő szerepet. Témavilága gyakorta a hegyvidéki táj: a Magas- és Alacsony-Tátra, a Rajna-vidék, a svájci és olasz hegyi táj s a Dunántúl dombjai. Szívesen foglalkozik portréval is. Ismertek grafikái, rajzai, kedvelt technikája a rézkarc és a gouache is.
Mesterei: Aba Novák Vilmos, Kontuly Béla, Kmetty János.