Szemethy Imre /1945-

1964-1971: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Barcsay Jenő, Ék Sándor, Fónyi Géza. 1972-1975: Derkovits-ösztöndíj; 1977: Munkácsy-díj; 1983: XII. Országos Grafikai Biennálé, nagydíj, Miskolc; 1986: érdemes művész; 1990: V. Országos Kisgrafikai Biennálé, Csohány Emlékplakett. 1992: a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 2000: Országos Rajzbiennálé, Salgótarján, nagydíj; 2005: a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze. 1970 körül kialakított ironikus, abszurd, szürrealisztikus, mágikus realista kifejezésmódjának karakterét a képtérben szétszórt fragmentumok, tárgytöredékek adják (Szigeti veszedelem, 1973; Szentkuthy Miklós világa, 1975; Európa Minor I-II., 1976; Előjelek, 1985). A 80-as évek végétől kompozícióinak zsúfoltsága csökken, motívumai megfogyatkoznak és megnőnek, ugyanakkor részletgazdagabbakká lesznek (Noé füle, 1995). Komponálásmódjának alakulásán, a tárgyak növekedésén és ritkulásán túl munkásságában egy absztrakciós folyamatot is megfigyelhetünk, mely az egyre fogalmibbá, elvontabbá váló kifejezésmódnak a következménye. Sokszorosított grafikái mellett igen figyelemre méltóak finom, pontozásos módszerrel készült tusrajzai (Csokonai-illusztrációk, 1974; Paravánjelenet, 1979). A modern magyar illusztráció jelentős képviselője. A Joyce (1970), Szentkuthy (1976), ill. Lautréamont (1981) és J. L. Borges (1986) illusztrációi mellett jó példái e műfajnak, továbbá a modern újságrajznak az Élet és Irodalomban 1993-1998 között megjelenő Patafizikus jegyzetei; 1996-ban Banga Ferenccel közösen Képes Próza Tár címmel könyvsorozatot indítottak a magyar kispróza klasszikusainak képes feldolgozására.