Szokolai István
Szokolai István 1928-1990
Szokolai István 1928 augusztusában Kerepesen született. Imádta a természetet,
sokat járta a gödöllői dombság erdőit. Sokoldalú tehetséggel megáldott ember volt,
aki már kamasz korában próbálkozott a festéssel. Gyógynövények gyűjtéséből
kereste meg zsebpénzét, amelyből olajfestéket vásárolt, s első próbálkozásai a
második világháború éveire estek. A háború után élete egészen más irányba vitte,
szakmát tanult, villamosmérnökként diplomázott, kiváló és elismert szakemberként
szakkönyveket írt, tanított. Élete delén az 1970-es évek végén alakult úgy az élete,
hogy ismét kézbe vehette az ecsetet. Óriási lelkesedéssel végzett el néhány rajz és
festő tanfolyamot, s erős akarattal és nagy szorgalommal próbálgatta a vásznat
kedve szerint kitölteni. A természet és a paraszti lét volt fő témája. Sok festménye
került külföldön élő rokonai, munkája révén szerzett ismeretségein keresztül
külföldre. E kör kedvelt témáit a változatos tanyavilág alkotta. Nyugdíjba vonulásáig
diafényképei és emlékei alapján készültek festményei. Nyugdíjazása után szeretett
kiülni a természetbe, elsősorban az erdőbe, s így festette tájképeit, sokszor csepp
unokáját maga mellé ültetve, s annak kis állványán mutatva a festés rejtelmeit.
Embersége, jóindulata, sokoldalúsága, szépérzéke kifejezésre jutott abban, hogy
festményei békét és nyugalmat árasztanak. Festői munkássága mindössze tizenöt
évet foglal magában, mert súlyos betegség vitte el 1990-ben, 61 éves korában, így
munkásága elismertetésére nem került sor, de talán vele született szerénysége nem is igényelte.