0T916 Antik cserép pipafej

Antik, szép állapotú, kisméretű, barna mázas cserép pipafej.

A fej nagy részéről a máz lekopott.

Szélesség: 2.7 cm

Hosszúság: 5.3 cm

Magasság: 5 cm

Súly: 0.038 kg

cseréppipa

Méltánytalanul elhanyagolt fajta, hiszen a XIX. század elejéig egyeduralkodó volt a pipás világban. Alapvetően két fajtát különböztethetünk meg: az angol-holland típust és a török, vagy magyar típust. Az előbbi tőlünk nyugatabbra volt népszerű. Autentikus, kalózokról szóló filmekben láthatod őket manapság. Színe legtöbbször világos, fehér. Szára hosszú vagy rövid lehet, enyhén hajlított vagy egyenes, feje lefelé keskenyedő, vékony falú, a szárral 90-120 fokos szöget zár be, némileg előre dőlő. Ha rendelkezésre állt megfelelő agyag, igen gyorsan, nagy tömegben előállítható, ezért rendkívül olcsó volt: ha az 1700-as években a Karib szigeteken betértél egy kikötői kocsmába, ingyen hozzádvágtak egyet; ha netán egy verekedésben eltört, kaphattál helyette újabbat. Leghíresebb gyártási helyeik: Gouda (Hollandia), Broseley (Anglia) voltak. Napjainkban kuriózumnak számít, idehaza nem beszerezhető, de külföldön nagy rajongói vannak. Némileg apróbbra morzsolt dohány való bele, a szárát általában az ajkak közé fogva tartják, nem harapnak rá.

A másik forma a törököktől származik; rajtuk keresztül került hazánkba is, ahol igen komoly kultúrája alakult ki. A holland típussal ellentétben itt csak a fej készült agyagból, rajta gyakran réz vagy ezüst kupak, amit külön mesteremberek, a piparezezők készítettek. Szára hosszú, néha extrém módon (a híres debreceni longissimáké akár 80 centis), meggyfából (egész pontosan sajmeggyből (Cerasus mahaleb - cserjetermetű, karsztbokorerdőkben élő, illatos, fehér virágú növény, apró, kerekded levelekkel) készült, melybe a furatot felforrósított, erős dróttal égették bele. Szopókája szaruból készült; a szárat és a szopókát a hengeres csutora fogta össze. A fej különlegesen tiszta, finom agyagból készült, különböző díszítésekkel. Mázat nem alkalmaztak, mert ez gátolja az agyag lélegzését, eltömíti a pórusokat, ezenfelül gátolja a tisztítást is. Az agyagba ugyanis idővel beeszi magát a kondenzátum, amit a legegyszerűbben úgy lehet eltávolítani, hogy a pipafejet tűzbe dobjuk és jó ideig égetjük. Ez esetben azonban a máz tönkremehet és elrondíthatja pipánkat. Az egyszerű kialakítás mellett léteztek különleges, duplafalú fejek, ahol a két fal közötti rés a jobb hűtést szolgálta. Másik érdekes típusa a csibuk, melynek feje laposabb, tömzsibb; piparostélyt tartalmaz. A csibukba szinte porrá morzsolt, nedvesebb dohány való.

Fellegváruk Debrecen és Selmecbánya volt; itt található meg a legmegfelelőbb alapanyag.

Manapság beszerezni nehéz: valódi cseréppipát már nem gyártanak, régiségboltokban, igényesebb pipaboltokban ha akad olykor egy-egy használt példány. Azonban szuvenír gyanánt ma is készítenek többé-kevésbé használható, olcsó utánzatokat; bazárokban, vásárokon fellelhetők (képünk is egy ilyet mutat). Ezek általában mázoltak, erősen díszítetek, száruk esztergált diófa, szopókájuk bakelit. Füstjük intenzívebb, forróbb, mint az eredetieké; szívásuk nehéz a nem megfelelően kialakított füstjáratok miatt.

Forrás: pipaclub.hu