György Konecsni: and yet there will be bread - national peasant party political, propaganda poster, 98x68 cm

Konecsni György (1908-1970): És mégis lesz kenyér — Nemzeti Parasztpárt. Politikai plakát. Színes ofszetnyomat. Kiadó: Offset-Nyomda, Budapest. Konecsni György 1945-ben megjelent plakátjának a felszabadulás 25. évfordulójának tiszteletére újból megjelentett példánya 1970-ből. A plakáton jelezve jobb oldalon Konecsni. Mérete: 98x68 cm. A képeken látható viseletes állapotban is ritkaság, korábbi aukciós tételként sem ismert.

Konecsni György (1908-1970) festő, grafikus, Kossuth-díjas, érdemes művész a magyar plakáttervezés legnagyobb alakja volt. Festőnek tanult a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványaként 1927–1931 között. A grafikusi pályát választotta a festészet helyett. Már első plakátterveivel a plakátművészet élvonalába került. Megnyerte az Orsz. Társadalombiztosító Int. (OTI) 1932. évi balesetvédelmi pályázatát, majd a Gyógyfürdő Társ. díját a Gyógyvízben fürödj c. plakátjával. 1932-ben bebörtönözték állami és társadalmi rend felforgatásának vádjával. Ez később megnehezítette itthoni működését. Idegenforgalmi plakátjaival külföldön aratott sikereket: kétszer nyerte el a nemzetközi idegenforgalmi kongresszus arany vándorserlegét (Róma, 1934, Luzern, 1936).

1936-ban az Iparművészek Egyesületének ezüstérmét kapta, kereskedelmi plakátok készítésében Kling György, az idegenforgalmi plakátokéban Fery Antal volt a munkatársa.

Az 1937-es párizsi világkiállításon a nemzetközi pavilonban kiállított számos plakátjával Grand Prix-t nyert, ugyanekkor elismerő oklevelet is kapott a magyar pavilon egyik termének tervezéséért. 1939-ben három plakátjára a Milánói Iparművészeti Triennálé nagydíját kapta. A sikerek nyomán cikk jelent meg róla az alkalmazott grafika nemzetközi hírű folyóiratában, a Gebrauchsgrafikban. Közben sorra készítette plakátjait az itthoni házfalakra, utcákra (Gáz fűt és hűt, 1937; Állatkert, 1937). Bélyegeket is tervezett (1939-ben a m. posta megbízásából a magyar történelem nagy nőalakjait ábrázoló sorozatot). 1943-ban a barcelonai kiállítás magyar pavilonját tervezte Fekete István építész és Szűcs Pál grafikus társaságában.

1945 után erőteljes politikai plakátokat (Soha többé, Dobolok, dobolok…, És mégis lesz kenyér, Minden dolgozó pártja az MKP, A kenyér itt kezdődik), bélyegterveket készített, dokumentációs kiállításokat rendezett. Az ötvenes években számos – kifejezési formájában tulajdonképpen a 19. sz. piktúrájára utaló – nagyméretű történelmi kompozíciót festett (Vihar előtt, Kádár Györggyel, Petőfi 48. március 15-én a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, Rákóczi és Esze Tamás találkozása, 1953). Sűrűn használt zománcfestéket (Párizsi balett, 1960; Bp.-i Nemzetközi Vásár, 1965). Az októberi forradalom 50. évfordulójára rendezett kiállításon díjat nyert plakátjaival. Több monumentális dekoratív mozaikja és sgrafittója került közintézménybe (Székesfehérvári pályaudvar pannója; Zalaegerszeg: MSZMP székház mozaikja; Bp.: Fészek klub pannója; Szeged: Tisza Szálló étterme). 1968-ban nagy sikerű gyűjteményes kiállítást rendeztek plakátjaiból a bp.-i Műcsarnokban.

A Magyar nyelv története c. grafikai sorozata befejezetlen maradt. Művészetpedagógiai munkássága is jelentős. 1946-ban megindította az alkalmazott grafika tanszéket az Iparművészeti Ak.-n, 1949-ben a tanszék átköltözött a Képzőművészeti Főisk.-ra, ahol 1954-ig tanított, majd tíz évi szünet után visszahívták, s haláláig oktatott. Műveiből 1976-ban kiállítást rendeztek Budapesten.