Jenő Szőnyi 1902-1993): László Stojka 1909-1986). Portrait of a Transylvanian Hungarian poet

Szőnyi Jenő 1902-1993): Sztojka László 1909-1986).

erdélyi magyar költő portréja Tollrajz, papír, jelzett, 15×9 cm

A/4 méretű üvegezett keretben

• Sztojka László (Dés, 1909. november 13. – Kolozsvár, 1986. március 14.) erdélyi magyar költő, újságíró

.https://hu.wikipedia.org/wiki/Sztojka_L%C3%A1szl%C3%B3

• Szőnyi Jenő festő, grafikus
  Budapest, 1902 - 1993

Szőnyi Schannen) a század legelején, 1902-ben született Budapesten. Mind rajz, mind zenei tehetsége már iskolás korában feltűnt tanárainak, környezetének. Fő hivatásként a tanári pályát választotta, mondván, tehetségéből így tud a legtöbbet átadni a következő generációnak. 1920-ban elvégezte a Tanárképző Főiskolát, rajz- és zenei szakon.Rövidesen – festőművészi ambícióira hallgatva, tanári munkája mellett - beiratkozott Krivátsy-Szűcs György festőiskolájába. A festőiskolát elvégezve a budapesti Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, ahol 1924-ban dicsérettel végzett. Mesterei Glatz Oszkár és Rudnay Gyula voltak. Párhuzamosan tanult a Zeneakadémián, azt 1928-ban végezte el.
Az oktatás és a saját képzése mellett ebben az időben már ontotta magából a rajzokat és festményeket. A tájképek és életképek mellett már ekkor egyik kedvence volt az általa néhány vonallal megalkotott, mégis élő, az érzelmeket és a jellemet csodálatosan kifejező karikatúra.

1933-ban testvéreivel együtt – a kor divatjának megfelelően – magyarosította nevét Szőnyire. Ekkortól kezdve képeit ezen a néven szignálta.

Eközben a zenéhez sem lett hűtlen, hallatlan energiájából még erre is futotta: miután már több fővárosi kórus tagja volt, 1933-ban alapító tagként a Földényi kórus tagja lett, majd nemsokára az Egyetemi Énekkar is tagjává fogadta. Az ezzel járó további leterhelés nemhogy fárasztotta
volna, hanem inkább inspirálta: számtalan rajzot, karikatúrát készített
társairól és a többi művészről, akikkel így kapcsolatba került.

1938-től kiállító művész. A Magyar Rajzpedagógus Szövetség munkájában tevékenyen vett részt. Olajképeket, akvarelleket, lavírozott tusrajzokat, karikatúrákat, rajzokat készített. Számos kiállításon szerepelt. Elismertsége a hatvanas évektől erősödött meg, ekkortól évente több – közös vagy egyéni – kiállításra kapott meghívót, a kritika
igen pozitív visszhangja mellett. Karikatúrái mellett város- és tájképei, valamint humorral és mély empátiával megalkotott életképei arattak kiemelkedő sikereket. Briliáns fekete-fehér technikája: szén-, tus- és tollrajzai szinte fakóvá tették magával ragadó színes olajképeit
és akvarelljeit.

1993-ben, 92-ik évében korában hunyt el az idős, de még aktív alkotókedvében lévő művész.