Lajos Szalay graphics m01563

Méretei:
Magasság: 59 cm
Szélesség: 67 cm

Szalay Lajos(1909-1995)1936: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Benkhard Ágost. 1936: Székely Bertalan pályadíj; 1936: Székesfőváros díja; 1944: Szinyei Merse Társaság grafikai díja; 1947: UNESCO ösztöndíj, Párizs; 1978: Szép Magyar Könyv pályázat, nívódíj; 1982: Iba-Internationale Buchkunstausstelung Leipzig, ezüstérem; 1988: Miskolci Téli Tárlat, nagydíj; 1989: kiváló művész; 1990: Miskolci Téli Tárlat, Miskolci Galéria díja; 1992: Kossuth-díj; 1993: Miskolc díszpolgára. Rajztehetségére elemista korában fölfigyeltek: háborús gyerekrajzaival Bécsben szerepelt kiállításon 1917-1918-ban. A Zászlónk c. lap rajzpályázatán második díjat nyert, a miskolci Katolikus Fráter György Gimnázium VIII. o. tanulójaként iskolai illusztrációs pályázaton (Szilágyi és Hajmási) lett első. Művészi pályáját festőként kezdte, azonban elég hamar kizárólagosnak hitt eszköze lett a tus-tollrajz. Tanult a miskolci művésztelepen és főiskolai tanulmányai szünetében 9 hónapot (1930-31) Párizsban töltött, ahol elsősorban Picasso művészetét tanulmányozhatta. 1947-ben Párizsban dolgozott, 1949-1960 között a tucumáni Egyetemen és a Buenos Aires-i Képzőművészeti Főiskolánn tanított. Tanítványa volt pl.: Enrique Barilari, Carlos Alonso. A magyar grafikus generációkra elsősorban a Genezis c. művével hatott az 60-as, 70-es évtizedben. New York-i periódusa (1960-88) után visszatért Miskolcra. Szociális igazságkeresést, etikai tartást sugalló rajzai a hétköznapi életből, a Bibliából és a mitológiákból merítik a témájukat. Az indulati fűtöttség párosul az általa megújított egyéni rajz-nyelv, figurális rajzstílus megteremtésének a szándékával. A pőre vonal, a fekete tus vékony vagy vastagodó-összetorlódó hajlítása: önmagától elvárt és meghonosított alkotói gyakorlata, amely már a 40-es években egyéni rajzstílusként rögzült. A könyvet (önálló rajzkönyv vagy illusztrált) a közönséghez jutás kiállításoknál is hatékonyabb eszközének vallotta. Az önálló rajzkönyvet, mint a művek adekvát megjelenését, ő honosította meg a magyar művészeti könyvkiadásban. Magyar- és világirodalmi alkotások, versek, regények és drámák illusztrálása mellett készített könyvborítókat, színes könyvtáblákat (Magyarországon elsősorban a Singer és Wolfner Kiadónak – Új Idők Irodalmi Rt.). Illusztrátorként a szöveg mellé illesztett rajzai minél gyakoribb megjelenését szorgalmazta. Megjelent illusztráció-sorozatai mellett tervben maradt: Dosztojevszkij: Karamazov testvérek (csak rajzolt, szöveg nélküli rajzkönyv-kiadása), Cervantes: Don Quijote rajzegyüttese és a 60-as évektől tervezett rajzos önéletrajza (ÉletRAJZ). Hazajövetelekor 450 rajzát magyarországi múzeumoknak ajándékozta. Munkásságát bemutató állandó kiállítását a Miskolci Galéria üzemelteti (Miskolc, Petro-ház, Hunyadi u. 12.) 1992. október 22-től.