András Sütő Advent in Hargitá

Sütő András Advent ​a Hargitán

Az Advent a hargitán komor tónusú, balladikus ihletésű dráma, mely
szintén az ellenpontozásra épül. A Vidám sirató… farsangi vigalmát itt
az adventi várakozás dermedt csöndje váltja föl. Bódi Vencel messzire
szakadt övéit várja haza a havasra, hiába. A dramaturgiai ellenpontot
ezúttal két fiatal tiszta szerelme, örömre készülő élete jelenti, ők
lesznek az elhagyott öregember lelki gyermekei. Ám az egymásra találás
sem hozhatja el a földi boldogságot, mert „elátkozott nép gyermekeiről
csak a holtak beszélnek”. A 20. századi kelet-közép-európai sorsdráma –
és a nemzetpusztulás víziója – Sütő dramaturgiájában magába sűríti a
néphagyományok misztikáját éppúgy, mint az író modern szimbolizmusát, a
népköltészet balladai ihletését és a nagy gondolkodók panteizmusát, a
lélektani realizmust és az elvonatkoztató ábrázolást. S mindeme eszmék,
motívumok az író utolérhetetlen nyelvi erejével szólalnak meg.