László Marsall watermarks for fiction publishing in Budapest, 1970. Dedicated. The poet's first volume. 1600 Pél

Marsall László Vízjelek

Szépirodalmi Kiadó Budapest, 1970. Dedikált.

A költő első kötete. 1600 példányban jelet meg.

• Marsall László (Szeged, 1933. november 3. –Budapest, 2013. június 25.[1]) Kossuth-díjas magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémiatagja. Költeményei a korszak sajátosan megélt és feldolgozott lenyomatai, a 20. század második felének és a 21. század elejének egyik jelentős magyar költője.

Első verseskötete, a Vízjelek c. megkésetten jelent meg, de ennek volt egy nagy nyeresége is, egyből kialakult költői személyiséggel és módszeresen szerkesztett verseskönyvvel állt a nyilvánosság elé. Már az első két verskötete nagy feltűnést keltett, ezen kötetekre vonatkozóan idézünk Parancs János kritikájából részletet: „Marsall László a magányos vállalkozás konok hőseitől: Bolyai Jánostól, Kőrösi Csomától,Csontvárytól vagy éppen Blake-től és Rimbaud-tól vár biztató példát. A "belső kör": aszemélyiség mélyén ható tapasztalat felkutatásában és leképezésében talál feladatot. Az önvizsgálat és önértelmezés pihenőt nem ismerő munkája állandó költői, nyelvi és formai kísérletekre vezet. A Vízjelek versanyaga a modern költészet formatervező lázában született. Marsall László sorra tesz próbát a régi magyar vers, a "nyugatos" hagyomány, az avantgarde, a prózavers és a bonyolult nyelvi struktúrák lehetőségével. Nemcsak a klasszikus formákat bontja fel, hanem a versmondatot is, a Celan-féle "rács-költészet" pszeudo-grammatikai alakzataival kísérletezik.

A nyelvi struktúrák építése során nemegyszer matematikai módszerekkel él, a formális logikát és a szemiotikát is bevonja a műhely körébe. Olyan formaalkotó elvet keres, amely hite szerint szüntelenül tágítja a költői nyelv lehetőségeit. A szerkezet és a nyelv "lerombolása" ezúttal korántsem ösztönös, ellenkezőleg: műves lelemény. Ezt igazolja a szóképek erőteljes kidolgozása is. A költő, a látszattal ellentétben, nem bízza magát pusztán az elragadtatásra. A kompozicionális, valamint grammatikai fellazulás és a tisztán kidolgozott képanyag különös feszültséggel tölti meg a verset: ez a feszültség szabja meg költői hatását s erejét.”