Gyula Kuné: memoirs of a freedom fighter

Kuné Gyula: Egy szabadságharcos emlékiratai

Egy ​könyv, ami Amerikában jelent meg 1911-ben. Egy könyv a magyar szabadságról, az amerikai polgárháborúról és a porosz-francia összecsapásról. Az egyetlen könyv, amelyben együtt szerepel Bem, Kossuth, Lincoln, Ulysses Grant, Moltke és Bismarck. Az egyetlen emlékirat, amelyben egyszerre jelenik meg Buda, Világos, New York, Washington, Berlin, Párizs és Sedan. És a Közel-Kelet. Az egyetlen memoár, ami három háború személyes története. Hogy mi köti össze mindezeket? A szerző maga, Kuné Gyula, avagy Julian Kuné, az erdélyi származású honvéd, aki 1849-ben követte Bem apót Szíriába. Innen aztán Bristol és London következett, majd Amerika. A polgárháború után újfent Európa, ezúttal a korabeli kontinensviadal, a világháborúkat megelőző legnagyobb európai háború véres mindennapjai: a francia-porosz összecsapás, Párizs ostroma, a francia kapituláció. Kuné nemcsak koronatanúja, hanem tudósítója is az eseményeknek, hiszen európai visszatérésére már újságíróként kerít sort, s afféle oknyomozó riporterként vonul ki a frontvonalra.
A szerző lenyűgöző életútjának pontos lenyomata e kivételes beszámoló, mely nem csak a történelem iránt érdeklődőknek izgalmas olvasmány. Mintha egy Than Mór-festményen keresgélnék a részleteket, olyan részletes egyik-másik leírás. Szinte ott vagyunk Aleppóban a Bem számára végzetes csatában, vagy Lincoln springfieldi hivatalában, vagy az amerikai Sheridan tábornokkal Versailles-ban: Kuné mesél, megfigyel, részletez, és jó tollú zsurnalistaként kiválóan ábrázol. Írása egyszerre magántörténelem és reflexió a világpolitika nagyszínpadán lejátszódó drámákról és tragédiákról. Egy szelet a Történelemből, a 19. század egyik legizgalmasabb harminc évéről.

„Engem is magával ragadott a magyar szabadságharcnak első riadója. Leírom tehát hűen azokat az eseményeket, amelyek akkor oly nagy hatással voltak reám. Valamint leírom a világtörténelemnek ama halhatatlan nagy alakjait, akikkel közelebbről érintkeztem, és irántuk örök csodálattal eltelve, mintegy ellenállhatatlan erőtől vezetve, követtem őket.”