Ford Maddox Ford.Az utolsó angol úriember 4-kötetes.

Figyelem Az ár mind a 4 kötetre érvényes.

1-Kötet.

Az utolsó angol úriember.

Anglia az első világháború küszöbén.

Christopher Tietjens, a tökéletes angol úriember páratlan önuralommal viseli felesége, Sylvia megnyilvánulásait, aki minden alkalmat megragad, hogy hitvesét mások előtt megalázza és nevetségessé tegye. A bájos asszonyt leginkább az a távolságtartó emelkedettség bosszantja, amelynek segítségével a kiváló képességű fiatalember igyekszik kapaszkodót találni a darabjaira hulló, korrupt társadalom útvesztőiben, ahol a szerelem, a barátság és a lojalitás a legjobb esetben is már csak a megszürkült hétköznapok elhervadt díszei.

Tietjens ebből a világból inkább a frontra menekül, mert vannak, akik dalolva rombolják le a régi értékeket, s könnyed flegmasággal rugdossák szét egy hanyatló világrend maradványait, de vannak, akik nem…

Ford Madox Ford a huszadik század azon írói közé tartozik, akik a huszonegyedik század emberét is képesek megszólítani. Grandiózus regényciklusának első részében a tökéletesen kidolgozott jellemek és a modern narráció – akár egy impresszionista festmény – egyszerűen, mégis megdöbbentő mélységgel tárja elénk a sok évszázados brit birodalom széthullásának időszakát.

A hazánkban is nagy sikerrel vetített filmsorozat után most a magyar olvasóközönség is megismerkedhet az eleddig méltatlanul mellőzött írózseni művével.

2.) Soha többé.

A régi világrend összeomlását és a modern idők hajnalát megrendítő erővel feltáró regénysorozat második kötetét tartja kezében az olvasó.

Kiégett barátság, elnyűtt szerelem, megsebzett lelkek: bűn és bűnhődés. Christopher Tietjens pokollá vált házasságából a lövészárkok fagyos rettegésébe menekül. Álmaiban sem gondolta volna, hogy a kíméletlen állóháborúnál is létezhet rosszabb. Tévedett. A felesége, Sylvia itt sem hagyja békén, és gonosz intrikáival, ügyes kis trükkjeivel az elmúló világ fülsiketítő haláltusájának kellős közepén is képes tovább feszíteni a húrt.

Ford Madox Ford évtizedeken át méltatlanul elfeledett tetralógiája kíméletlen őszinteséggel tárja elénk a külső és a belső valóság párhuzamait. A férfi és nő, a régi és új megkeseredett harcában egy pillanatra sem hallgatnak a fegyverek. Véget nem érő vajúdás ez, melyben a józan ész képtelen megküzdeni a mindent maga alá gyűrő őrülettel, s melyben egy gondolat marad csupán mozdulatlan a káosz közepén: Ami elmúlt, örökre elmúlt. Nem jön vissza soha.

3.) Túl mindene.)

A háború véget ért. A harcmezőkön legalábbis. Az értelmetlen öldöklés évei után Christopher Tietjens és Valentine Wannop végre viszontlátják egymást.

Jóllehet a férfi még nem szabadulhat a borzalmas világégés kínzó emlékképeitől, annyi ereje már van, hogy – miután a régi viktoriánus rend és hagyományok odavesztek – kivonja magát a felesége által indított magánháború frontvonalából, és immár képes elkötelezni magát a Valentine iránt érzett szerelme mellett, ami azelőtt, a társadalmi konvenciók szorításában elképzelhetetlen lett volna.

A háború szörnyűségei után az új irányokat kereső kaotikus jelen a szerelmeseket új kezdet esélyével ajándékozza meg…

Ford Madox Ford lenyűgöző tetralógiájának harmadik kötete amellett, hogy megrendítő erővel tárja elénk az egykori angol társadalom végnapjait, mesterien ábrázolja a történelmi események utóhatását az emberi lélek legapróbb rezdüléseiben is.

4.) Végső búcsú.

A regénytetralógia záró kötetében Mark Tietjens kerül előtérbe, javarészt az ő szemszögéből értesülhetünk testvére, Christopher és az ő életét meghatározó két nő, Sylvia és Valentine sorsának alakulásáról a háború után.

Christopher – nem kis részben Sylvia manipulációinak köszönhetően – elszegényedett, korábbi állásába nem térhet vissza, ezért új munka után kell néznie. Immár Valentine-nal az oldalán jövőjét tervezgeti, ám Sylvia ezt nem hagyhatja annyiban…

A fegyverek hiába hallgattak el, a zaklatott szívekben és a feldúlt elmékben nem honol béke, az elmúlt évek történései mindenhol éreztetik hatásukat. Senki és semmi nem lehet már a régi többé.
A regény időkerete mindössze egyetlen délután. Ebbe sűríti bele az írói bravúr a régi világrend haláltusájának és az új születésének mélységeiben izzó fájdalom, gyűlölet és elengedés örök körforgását.