Béla Juhász, Pál Farkas: Ilona. Historical narrative. Bp., É.N., Singer and wolfner. Publisher's cloth

Juhász Béla, Farkas Pál: Ilona. Történelmi elbeszélés. Bp., é.n., Singer

és Wolfner. Kiadói félvászon kötésben. Ajándékozási bejegyzéssel.

Részlet a könyvből:

... A ki pedig az alább leírt történetben kételkedik, megmondom, mi
módon szerezzen bizonyságot. Nehéz a módja és fáradságos, - de gyönyörű
szép is az út, a mely oda vezet. Elvezet pedig ez az út által a
termékeny Muraközön, túl a határon, mindég nyugat felé. Ma már vonat
robog a sziklabércek között és a száguldó vasúti kocsiból egy-egy
pillanatra tűnik csak fel egy új vidék képe. Elrobog a vonat a kék
wörthi tó partjainál és azután eltűnik abban a szűk völgyben, a melyen
át a Dráva hullámai folynak. Mindég szűkebb és szűkebb lesz a völgy,
mindég magasabbak a hegyek, mindég keskenyebb a Dráva. Végre már a
keskeny ér is elmarad. Akkor ott vagyunk a regényes Tyrol tartomány déli
határán, a nagy bércek alatt, melyeken túl már az olasz föld kezdődik.
Ott ki kell szállnunk. És most, a ki az utat meg is akarja tenni, vegyen
szeges csizmát lábára és erősítse meg a szivét, - azután menjen Isten
nevével déli irányban. Jó darabig a pompás kocsiúton fog menni, a mely
Tyrol legdélibb városába vezet - Cortinába. És a ki ez utat megtette, az
nem bánja meg soha. Ezerötszáz méter magasságban kanyarodik a sziklaút.
Jobbról, balról pedig az óriási dolomit hegyek hófödte csúcsai
emelkednek. Fű, növény, még moha sem terem a sziklafalakon. Csak kövek,
különféle szinű óriási kövek tornyosúlnak egymás felett, - szeszélyes
alakokban, - folytonos változatosságban. Alant szürkék a sziklák, azután
mennél feljebb nézzük őket, a szürkeség átmegy a rózsaszínbe. A nap
sugarai rátűznek a sziklafalra és a kőzet ott nem rózsaszínű többé,
hanem lángoló, mintha tűz hömpölyögne le a magasbó