1H917 soltz vilmos miner bronze plaque in gift box 1967

Szép, hibátlan állapotú, kétoldalas bronzplakett, bányászati kitüntetés díszdobozban. Rajta felirat: SOLTZ VILMOS 1833-1901 ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET MCMLXVII Gravírozva: 50 ÉVES TAGSÁGÉRT ÁRVAY LÁSZLÓ OKL. KM.

Súly: 0.29 kg

A doboz mérete: 2.5 x 11.5 x 11.5 cm A plakett mérete: 7 cm

Sóltz Vilmos

Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Sóltz Vilmos

Viliam Scholtz.png

Született 1833. december 8.[1][2]

Svedlér

Elhunyt 1901. október 12. (67 évesen)[1][2]

Budapest

Foglalkozása feltaláló

Sírhely Fiumei Úti Sírkert

Sóltz Vilmos (Scholz, Scholcz, Scholtz, Solcz) (Svedlér, 1833. december 8. – Budapest, 1901. október 12.) magyar kohómérnök.

Pályafutása

1854–1858 között a selmecbányai akadémián tanult bányászatot és kohászatot, ezt követően állami szolgálatba lépett. 1858–1859-ben a fejérpataki kincstári vasgyárban gyakornok, 1859–1860-ban a pénzügyminisztérium által, a csehországi Přibramban szervezett tanfolyamon vett részt, gépészetet, mechanikát tanult. 1861–től Máramaros vármegyében dolgozott. 1861 és 1863 között Fejérpatakon volt gyakornok, majd ellenőr, 1864-től 1867-ig Kabolapojánán kohómester, majd 1867–1869-ben Fejérpatakon a kohászat vezetője volt. 1869–1871-ben a turjaremetei vasgyárban felügyelő, utána a diósgyőri, később a besztercebányai vasgyárakban volt mérnök. 1873-tól 1881-ig töltötte be a tiszolci vasgyár vezetői (kohófelügyelő) funkcióját. 1881-ben meghívták a Selmeci Akadémiára a vaskohászat–vasgyártás tanszék vezetőjének. Innen vonult nyugállományba 1901-ben. Az Akadémiának 1892–től 1896-ig vezetője is volt – igazgatóhelyettesi beosztásban. E tevékenysége alatt az oktatás és a szervezet jelentősen korszerűsödött.

Selmecbányán 1891–1892-ben a Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület elnöke volt, majd ebből – Sóltz jelentős közreműködésével – 1892. június 27-én alakult meg az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE), aminek nyugdíjba meneteléig ügyvezető alelnöke is volt. Nyugdíjas élete rövid volt, még 1901-ben elhunyt. 1904. szeptember 25-én állított síremléke a Kerepesi temetőben áll (28–8–21), Damkó József és Hikisch Rezső munkája.

Igen jelentős a szakirodalmi munkássága, sok szakcikkét az OMBKE lapjában, a Bányászati és Kohászati Lapokban tette közzé. Szakmai tevékenysége során számos találmányt dolgozott ki.

Tiszteletére az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, alapításának 75. éves jubileumán, 1967-ben Sóltz Vilmos emlékérmet alapított – az egyesületi élet fejlesztésében szerzett érdemek elismerésére.

Kitüntetései, címei, tisztségei

III. osztályú Vaskorona–rend

Magyar királyi bányafőtanácsos

az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tb.tagja

Selmec- és Bélabánya királyi bányaváros törvényhatósági bizottságának tagja

Találmányai

Folytonosan működő vízgázfejlesztő készülék;

Sóltz–féle acélpest;

Sóltz–féle adagoló és gázfogó készülék nagyolvasztókhoz.

Forrás: wikipédia