Tamás Vígh: youth studio 1958-1968, bronze medal

86 mm öntött bronz. Publikálva AZ ÉREM újságban.

Régi ráragasztott címke maradványa a hátlapon.

MPL vagy Foxpost, aktuális díjszabás szerint. A terméklapon megadott postaköltség tájékoztató jellegű, függ a kért csomagküldő cégtől és a címzéstől (csomagautomata, postapont, házhoz).

Vígh Tamás (Csillaghegy, 1926. február 28. – Budapest, 2010. szeptember 18.) Kossuth-díjas magyar szobrász- és éremművész.

1946-1952: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Ferenczy Béni. 1975-1986 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1986-1990-ben a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége elnöke. Budapesten él. 1954, 1969: Munkácsy-díj; 1955: Világifjúsági Találkozó-díj; 1973: érdemes művész; 1978: a budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé díja; 1978: Kossuth-díj; 1979: II. Országos Éremművészeti Biennálé díja, Sopron; 1983: kiváló művész. Az 1951-ben készített Éneklő fiatalok c. diplomamunkáját a túlfokozott naturalizmus, a hangsúlyos gesztusok jellemzik. A mű, mint Kocsis András vagy Makrisz Agamemnon Népstadion melletti, többalakos szobra, szocreál stílusban készült. Az egy esztendővel később mesteréről, Ferenczy Béniről mintázott portréja (1952) viszont már érzékeny, enyhén klasszicizáló, karaktert kiemelő arcmás. Művészetének e periódusában született legjobb alkotásai intimitásukkal, visszafogott klasszicizmusukkal már túlmutatnak az átlag szocialista realista munkákon (Pihenő nő, 1955). A 60-as évek elejétől a hazai szobrászat, bár lassan, de megváltozott, a naturalizmust és a klasszicizmust - természetesen megmaradva a figuralitás határai között - igyekeztek fellazítani a szobrászok. Ehhez a folyamathoz nagyban hozzájárult ~ munkássága is, aki a 60-as években alakította ki saját, egyéni, enyhén kubisztikus, sőt a pop arttól is megérintett, a gyűrt, behorpadt lemez formáit kiemelő, bronzból öntött és lemezből készült szobrainak stílusát. Ezen időszak legkifejezőbb darabjai: a Tudomány szimbóluma (1962); a Béke hírnöke (1965); a Kürtösök (1967); az Alföld népe (1967) c. bronzplasztika; a Magyar mérnök a reformkorban (1967). Ugyancsak a kubisztikus elemekre, a térbeliséget fokozó, horpasztott-benyomott formák játékára épül a küzdő, agancsukat összeakasztó szarvasokat ábrázoló, vörösréz-lemez Partizán emléke (1968-69) is. A 70-es években kifejezésmódját egyfajta expresszív, darabos felületalakítás és dinamizmus jellemzi (Bartók, 1970). Hasonló a mintázása a Krúdy álomvilágára utaló, két összekapaszkodó, lebegő figurát ábrázoló Szindbádjának (1973), valamint a földből kiemelkedő, sziklákat szétfeszítő kisplasztikájának, az Aki felszabadultnak (1975). A 90-es években öntött kisbronzait az expresszív megformálás (Angyalom, 1993) éppen úgy jellemzi, mint a tömeget kiemelő gyűrt, horpadt felületek (Arány, 1995-96). ~ munkássága jelentősen hozzájárult a modern magyar szobrászat megújulásához. Jelentős mennyiségű köztéri monumentumot készített, melyekről külön katalógus készült. Sajnos merész elképzelései közül kettőt, talán a két legjellemzőbbet - a Vásárhelyi Pál-emlékművet (1967), illetve a Székesfehérvárra szánt Életfáját (1971) - nem engedték megvalósítani. Éremművészete is jelentős: plakettjeit szinte körplasztikává teszik a hangsúlyos, kiemelt felületek (Akadémiai érem, 1961; Kapcsolat, 1981).

Vígh Tamás 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Művei számos közgyűjteményben megtalálhatók, például a Magyar Nemzeti Galériában (Budapest), a Janus Pannonius Múzeumban (Pécs), a Fővárosi Képtárban (Budapest), a Bolgár Nemzeti Múzeumban stb.

Köztéri műveiből

• 1954 – Éneklő fiatalok (Budapest)
• 1954 – Kecskék (Budapest)
• 1955 – Pihenő nő (Budapest)
• 1958 – Krúdy Gyula (dombormű, Budapest)
• 1960 – Bőség (Debrecen)
• 1960 – Katona József (Kecskemét)
• 1963 – Beszédes József (Siófok)
• 1964 – Három táncosnő (Székesfehérvár)
• 1964 – Madách Imre (Csesztve)
• 1965 – Pattantyús Ábrahám Imre (Miskolci Egyetem)
• 1966 – Magvető (dombormű, Debrecen)
• 1967 – Kürtösök (Budapest, Zugló)
• 1968 – A szarvas győzelme (Salgótarján)
• 1970 – Petőfi Sándor (Budapest, Margit-sziget)
• 1973 – Radnóti Miklós (Budapest, Margitsziget)
• 1974 – Lovagló lány (Esztergom)
• 1975 – Bartók Béla (Békéscsaba)
• 1980 – Városalapító (Esztergom)
• 1980 – Nagy László (Ajka)
• 1980 – József Attila (Pécs)
• 1982 – Ady Endre (Győr)
• 1982 – Női torzó (Pécs)
• 1984 – Sztehlo Gábor (dombormű, Budapest, Budai várnegyed)
• 1986 – Johan Gutenberg (dombormű, Budapest)
• 1990 – Pilinszky (Székesfehérvár)
• 1992 – Régészet (Pécs)
• 1992 – Vasvári Pál (dombormű, Budapest)
• 2006 – I. Tóth Zoltán – '56-os emlékmű (Budapest)
• 2007 – A Tisza szabályozásának emlékműve (Vásárhelyi Pál) (Tiszalök)
• 2009 – Életfa (Visegrád)
• 2009 - Sztehlo Gábor, Budapest V. kerület, Deák tér (felavatva: 2009. szeptember 25.)