1M151 a.K. : Alexander Sergeyevich Pushkin plaque

Kétoldalas bronz plakett, bronz emlékplakett. Egyik oldalán férfi portré, alatta jelzés: AK (A.K.) Másik oldalán cirill betűs felirat: АЛЕКСАНДР СЕРГЕЕВИЧ ПУШКИН 1799-1837

Szélesség: 3.7 cm

Súly: 0.03 kg

Alekszandr Szergejevics Puskin

Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Alekszandr Szergejevics Puskin

Oreszt Kiprenszkij: Puskin portréja, 1827

Oreszt Kiprenszkij: Puskin portréja, 1827

Élete

Született 1799. június 6.

Moszkva, Orosz Birodalom

Elhunyt 1837. február 10. (37 évesen)

Szentpétervár, Orosz Birodalom

Sírhely Szvjatogorszkij-monostor

Nemzetiség orosz

Szülei Szergej Lvovics Puskin (1767–1848)

Nagyezsda Oszipovna Hannibal (1775–1836)

Házastársa Natalja Nyikolajevna Goncsarova

Gyermekei Marija Alekszandrovna

Alekszandr Alekszandrovics

Grigorij Alekszandrovics

Natalja Alekszandrovna

Pályafutása

Jellemző műfaj(ok) költő, író, drámaíró, novellista

Irodalmi irányzat romantika, realizmus

Fontosabb művei Anyegin,

A kapitány lánya

Hatottak rá George Byron

Alekszandr Szergejevics Puskin aláírása

Alekszandr Szergejevics Puskin aláírása

Alekszandr Szergejevics Puskin (oroszul: Александр Сергеевич Пушкин; Moszkva, 1799. június 6. – Szentpétervár, 1837. február 10.) orosz költő, író, drámaíró, az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja, aki mindhárom műnemben maradandó alkotásokat hozott létre. A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője.

Élete

Ifjúsága

1799. június 6-án, a julián naptár szerint: május 26-án született Moszkvában. Ereiben anyai dédapja, Abram Petrovics Hannibal, Nagy Péter cár abesszin tisztje révén (aki tábornoki rangig jutott) afrikai vér is csörgedezett. Erről szól Puskin Nagy Péter szerecsene című elbeszélése.

1811-től a Pétervár közelében fekvő Carszkoje Szeló-i líceum növendékeként mutatta meg először tehetségét. 1817-ben elvégezte a jó hírű gimnáziumot. Még ugyanebben az évben belépett a Zöld lámpa nevű irodalmi társaság tagjainak sorába, mely kapcsolatot tartott a dekabristákkal. Kitiltották az egyetemről, de ekkor már megalapozott költői hírneve volt. Mivel egymásutánban születtek lázító hangú költeményei, a cár 1820-ban száműzte.

Forrás: wikipédia