János Horvay (1874-1944) - Martin Luther

Horvay János (1874-1944) - Martin Luther

Tekintélyes műalkotás, bronz szobor, mérete: 54cm magas, szignált, súlya kb: 20kg, hibátlan állapotban.

Horvay, születési nevén Hoppel János családja Salzburg környékéről származik. A szülei Angster József meghívására telepedtek le Pécsett. Az édesapa, Hopp'l Lajos aranyozó mester volt, ő volt Angster József esküvői tanúja is.

Az Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajos György növendékeként, majd 1891 és 1898 között állami ösztöndíjjal Bécsben tanult, előbb Edmund von Hellmernél, majd 1894-1898-ig Caspar von Zumbusch mesteriskolájában.[2] Több külföldi tanulmányutat tett (Párizs, 1901; Olaszország, 1902; Amerikai Egyesült Államok, 1928). 1897-től Budapesten élt. Eleinte Róna József műtermében dolgozott. Elnyerte a ceglédi Kossuth-szobormű pályázat első helyezését, majd 1902-ben a pécsi Zsolnay-szobrot mintázta meg, mely meghozta számára az elismerést.

Horvay élvezte Kossuth Ferenc barátságát is. 1902 és 1908 között évente két-három szobrot, portrét, szoborcsoportot készített a szabadságharc vezéréről. Lyka Károly kifejezésével, a „Kossuth-szobrok specialistája” lett, húsz Kossuthot ábrázoló szobra áll az ország különböző közterein. Keresett sírkőszobrász is volt. Korai kisplasztikáiban, szoborportréiban szecessziós elemek fedezhetők fel, később a historizáló akadémizmus egyik fő képviselője lett.

1908-ban ismét nyert egy Kossuth-szobor pályázaton, elnyerte a 12000 koronás első díjat és a megrendelést a Parlament elé szánt, az 1848-as első felelős magyar kormány tagjait ábrázoló hatalmas szoborkompozícióra. A kétszeres embernagyságú alakokból álló márványszobor leleplezésére csak 1927-ben került sor.„

Az életnek és a halál s enyészet eme tehetetlen ellenlábasának minden szenvedését, sóhaját, küzdelmét, kínját szeretem megrögzíteni, hogy annál inkább megértessem a halál félelmetes, de mégis fenséges hatalmát és kegyetlenségét. A Kossuth-szobor is tulajdonképpen annak a nagy temetőnek, amit Magyarországnak nevezünk, a szobra, azért állt olyan közel lelkemhez, mert azon a szobron a magyarnak a szenvedését és nagy bánatát kifejezésre hozhattam. Annak a nagy magyarnak a felmagasztalását célozza, kinél csodásabb, nagyszerűbb magyar lény sohasem élt, ki mindent odaadott nemzetének és nem fogadott el érte semmit! A magyar küzdelmes életének nincs fenségesebb jelképezője Kossuthnál: Ő az út, az igazság és az élet!” – vallotta Horvay a szobor kapcsán.

A monumentális mű csak 24 évig állhatott a helyén. 1951-ben a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa eltávolíttatta, „mint pesszimista, nem méltó” alkotást. Szerencsére ezt a művész már nem érhette meg. A szobor feldarabolva az Új-Köztemetőbe került. Innen szállíttatta el 1959-ben Dombóvár városa, ezzel megmentve az enyészettől. 1972-73-ban került mai helyére a dombóvári Szigeterdő szép parkjába, már nem egy szoborkompozícióként, hanem megbontva. 1913-ban rendezték meg az első gyűjteményes kiállítását a Nemzeti Szalonban.