1Q367 xx. Century industrial artist: three kings ceramic plaque

Hibátlan állapotú, kis méretű mázas kerámia plakett. Iparművész által készített Napkeleti bölcseket ábrázoló minimalista kerámia vallási kegytárgy.

Szélesség: 6 cm

Magasság: 6 cm

Súly: 0.035 kg

Napkeleti bölcsek

A háromkirályok imádása a ravennai Sant'Apollinare Nuovo bazilika mozaikján (6–7. század)

A háromkirályok imádása római szarkofágon, 4. század

A bibliai napkeleti bölcsek a csillag vezetésével keletről Betlehembe érkeztek, hogy hódoljanak Jézusnak, a zsidók új királyának. Szokás háromkirályoknak is nevezni őket, ám a Biblia nem nevezi királyoknak őket, arról sem szól, hogy hárman volnának. A Biblia szóhasználata alapján helyesebb a napkeleti bölcsek elnevezés. A keresztények névvel is illetik őket: Gáspár, Menyhért és Boldizsár.

Életük

A háromkirályok imádása, ikon, Keresztény múzeum, Athén

Máté evangéliumának gyermekségtörténetében (Mt 2,1–16) olvashatunk egyedül a keletről érkezett mágusokról, bölcsekről (Μάγοι από ανατολών – magoi apo anatolón ’mágusok keletről’), akik egy csillagot követve, a zsidók újszülött királyát keresték Jeruzsálemben, Heródes palotájában, aki meghagyta nekik, hogy majd visszatérve mondják el pontosan a Kisded tartózkodási helyét, hogy majd ő is leborulva imádhassa. Az itt kapott útbaigazítás után tovább haladtak a csillag vezetésével Betlehembe, ahol megtalálták Jézust, de álmot láttak, s nem tértek vissza Heródeshez.

Ezen túlmenően nem tudunk semmit a bölcsekről. Mivel a magoi kifejezés a perzsa papság legfelsőbb „kasztját” illette, innen valószínűsítik, hogy perzsa papok vagy babilóniai csillagászok lehettek, Mezopotámiából, Babilóniából vagy a párthus területekről.

Számuk

Máté leírása egyszerűen bölcsekről beszél többes számban. Nem említi, hogy hányan voltak. Mégis elterjedt vélekedés, hogy három bölcsről van szó. Ennek alapja az általuk hozott háromféle ajándék: „Kinyitották kincsesládájukat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” Ennek megfelelően a 6. század körül három nevet adtak a mágusoknak.

A hármas szám utalhat az akkor ismert földrészekre (Európa, Ázsia, Afrika), más értelmezés szerint a Szentháromságra vagy Krisztus méltóságaira (az arany királyságára, a tömjén istenségére, a mirha emberi mivoltára) is.

Megjegyzendő, hogy a szír–arám egyház és az örmények szerint a bölcsek száma 12 volt.

Királyok voltak a bölcsek?

Egy Párizsban őrzött 7/8. sz. kódex Bithisarea, Melchior, Gathaspa névvel említi őket, ebből alakult a Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A köznyelv királyoknak is nevezi a bölcseket, ennek azonban Máténál nincs irodalmi alapja, viszont ezt támogatja az Ószövetség két helye, melyeket a Napkeleti bölcsekkel összefüggésben értelmeznek.

Izajás (Ézsaiás próféta) könyvének 60. fejezetének 3. verseben olvasható: „Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez … Mindnyájan Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicső tetteit hirdetik”. A 72. zsoltárban pedig: „Tarsísnak és a szigeteknek királyai hozzanak ajándékot, Sába és Szeba királyai fizessenek adót! Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja!”. Ez a két idézet alapot adhat a királyokként való értelmezésnek.

Egy másik magyarázat alapján a XIV. századig a keresztény nyugaton úgy gondolták, hogy három kontinens létezik: Európa, Ázsia és Afrika. A bölcsek ezeknek a királyai. Ez alapján a történet azt fejezi ki, hogy az egész világ hódol Jézus előtt.

A betlehemi csillag

„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: »Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.«” (Mt 2,1–2)

A bölcsek egy csillagot követtek Máté leírása szerint. Milyen csillagról lehet szó? Egy hullócsillagot követtek?

Johannes Kepler 1604. október 10-én egy új csillagot fedezett fel, ami nem más volt, mint egy nóvarobbanás. Ez az új csillag nagyon közel helyezkedett el az éppen akkor történő Jupiter és a Szaturnusz együttállásától (coniunctio) a Halak csillagképben. A két bolygó együttállása húszévenként megismétlődik, ekkor általában a bolygók hátráló mozgása miatt háromszor. Számításai alapján hasonló együttállás volt Kr. e. 7-ben is, mégpedig az év folyamán 3 alkalommal. Kepler szerint ez lehetett a betlehemi csillag. Kepler számítását a szippari, közel 2000 éves ékírásos agyagtábla is megerősíti, melyen ugyanerre az évre ezt a csillagászati eseményt előre jelzik. Ez a tábla is 3 együttállást jelez. Ezek alapján, tudva, hogy Jézus valamikor i. e. 6-8 körül született, elfogadhatónak tűnik ez a magyarázat.

Bár egyes kutatók felhívják a figyelmet, a szöveg csillagról beszél – mely vezeti a bölcseket azon a néhány kilométeren is, amely Jeruzsálem és Betlehem között található – inkább együttállásról lehet szó. Teres Ágoston, Biblia és asztronómia című könyvében részletes szövegvizsgálattal kimutatja, hogy az evangéliumi szöveg bolygók együttállását írja le. A leírás alapján gondolhatunk valóságos asztronómiai jelenségre, mely a bölcseket útnak indította, azonban egyesek szerint Máténak nem szándéka csillagászati adatokat rögzíteni, a szöveg teológiai mondanivalója nem más, mint hogy a pogányok is felismerik a gyermekben az Isten Fiát. Teres Ágoston említett könyvében ezt is részben cáfolja: a legrégibb görög szöveg és ókori csillagászati szakkifejezések összevetésével arra a következtetésre jut, hogy Máté tudományosan bizonyítható pontossággal írja le a csillagászati eseményeket a kor csillagászati szakkifejezéseivel, amit a későbbi fordítók ez irányú mélyebb ismeretek hiányában nem értettek.

Forrás: wikipédia