KONDOR Attila

KONDOR Attila
grafikusművész
(Budapest, 1974–)


1995–2000: Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szak, mestere: Baranyay András.
Díjak: 1997: Barcsay-díj; 1998: Barcsay-díj, 200 éves a litográfia I. díj; 2000: Kondor Béla-díj.

Gondolatok a 2005 őszén született munkákról:
A 2002 és 2004 között készült képeit A SZEMLÉLŐDÉS TEREI és A SZEMLÉLŐDÉS KERTJEI I-II-III. címmel állította ki, valamint ez utóbbi anyagából készült első katalógusa is. Témaként a Magyarországon fennmaradt francia és angolkertek szolgáltak, amelyek a mai napig tükrözik kertté alakított táj ideáját. Emlékeztetnek arra, hogy az archaikus ember a ligetekben, az erdőkben és a hegyekben a metafizikai valóság jelenlétét észlelte. A tájkerteket sokszor egy adott mítosz analógiájára, úgy rendezték el, hogy az abban sétáló ember minden érzékét használva ismerje meg azt. Ezzel a sétát úttá minősítették át.
Új munkái létrehozása során a napi rutin „közlekedését” igyekszik előbb „séta”-ként megélni, hogy az a festői „út”-hoz kiindulópont lehessen.
A sajátos kompozícióval azt is jelezni kívánja, hogy újabb képein a látás folyamata, a szemlélődés tárgyának megtalálása is téma. Korábbi festményei statikusan elrendezett képelemei helyett jelenleg a szem mozgása és a szemlélődés irányítása érdekli. Ezért alkalmazza a hosszú álló és fekvő formátumot, amelyek „mederként” terelik a látás útjait a vásznon. Ehhez tartozik, hogy egy minden nap látott fal, vagy épület sokkal nehezebben minősíthető át a kontempláció támaszává, mint egy „távoli” téma. Az ezzel járó nehézség kihívása inspirálta, hogy Buda és Pest legyenek a szemlélődés útjának jelenlegi helyszínei.
(A művész írása nyomán)

Kondor Attila hagyományos, klasszikus módszerrel, természet utáni stúdiumok alapjain képezi magát. Tanulmányozza a klasszikus filozófiát, és használja is. Fest csendéletet, épületeket, kerti építményeket, tájaiba építészeti tagozatokat, antik romokat, kutakat, szobrokat montíroz. Metafizikus tájai tudatosan, a látható és a képzelet által odaálmodott motívumokból kialakított egységek, nyitott kompozíciók, amelyek a képtéren kívül folytatódnak, a teljesség kiragadott részletei, mégis zárt szerkezetek. A kínai tájfestészethez hasonlóan fontos elemük a ritmus, amelyet a motívumokkal megtöltött és a szinte üresen hagyott felületek hoznak létre. Ezt a ritmust erősítik a néhol feltűnő építészeti tagozatok, épületrészek, oszlopok, az ember helyett az ember alkotta tárgyak. A képeken éppolyan hangsúlyt kapnak az "üres", színnel, köddel megtöltött képfelületek, mint a sűrűsödési helyek. Ami arra utal, hogy az életben a nyugalom, a csend, a látszólagos üresjárat csak felkészülés az aktivitásra.
(Muladi Brigitta)


Mestere: Baranyay András