Bér Rudolf

festő
(Budapest, 1924. június 14.–Budapest, 2004. december 3.)

1942-1949: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Bernáth Aurél és rövid ideig Rudnay Gyula. Többször volt külföldi tanulmányúton. Művészetére elsősorban olaszországi és franciaországi útjai voltak nagy hatással. 1948-ban megkapta a Szinyei Társaság Tavaszi Szalon-díját, 1955-ben a Világifjúsági Találkozó-díjat. 1956-1959 között Derkovits-ösztöndíjat kapott. 1974: Munkácsy-díj. 1980-ban elnyerte az Accademia d'Italia aranyérmét. Az Accademia d'Italia tagja. 1957-1958-ban Franciaországban élt. Az 1950-es évek elején alkotott műveire a szocialista realizmus jellemző (Látogatók a tszcs gyümölcsösében, 1952). Az 50-es évek második felétől humánus tartalmú, lírai jeleneteket ábrázolt. Kolorizmusán mindvégig érezhető Bernáth hatása. Gyakran festett műterembelsőket, munkaábrázolásokat, nagymarosi, balatoni, olaszországi tájakat (Látogatás, 1964). Festészetének későbbi szakaszában a humánus tartalom jelképszerűen tömörré válik. Erőteljes színvilágú, feszültséggel teli, dinamikus kompozíciói monumentális hatásúak, murális munkáival vannak rokonságban (Etretat, 1964). A táblaképek mellett seccókat, freskókat, nagyméretű faintarziákat alkotott.
Mesterei: Bernáth Aurél, Rudnay Gyula.