1A748 Hámori Béla : Életfa veszélyben 1987

Olaj farost festmény, keretben. Datált jelzés jobbra lent: HÁMORI BÉLA 87

Szélesség: 62.5 cm
Magasság: 62.5 cm
Súly: 1.525 kg
A kép mérete keret nélkül: 60 x 60 cm

Hámori Béla (1940-2004) építész- festőművész
Budapesten születetett, nívó díjas építész, festőművész.
Rajztudását és festészetét a középiskolában alapozta meg Szomor László szobrász és Lelkes István festőművész segítségével. Az egyetemi évek alatt Bardon Alfréd építész-festőművész irányításával kockológia, fejrajz, aktrajz, enterieur ill. tájrajz, akvarell és tempera technikát tanult.
 
Magyarországon több egyéni és csoportos kiállítás résztvevője, emellett művei megtalálhatók külföldön is (Kanada, Anglia, Németország, Új-Zéland).
A zuglói székhelyű KASTÁR (Kassák Alkotóművészek Társasága Egyesület) alapító tagja.
 
Stílusára jellemző a gazdag színvilágú, kemény ecsetkezelés, képei nyitottak a világra, dinamikusak, nagyléptékűek, őszinteségük és temperamentumuk jól jelzik a művész életszeretetét.
 
A politikai rendszer változásának idején festményeivel rámutatott a magyar nép illuzórikus és valószínűsíthető jövője közötti különbségre és az ebből az ellentmondásból fakadó veszélyekre. Nagy lelkesedéssel tanulmányozta és ábrázolta az emberi természet és a tudatalatti szimbolikáját.
 
Építészeti és művészi jártasságával több köztéri alkotás megvalósulásában szerepet vállalt, ezek közül kiemelkedő:
1979. Szökőkút a Millenniumi Földalatti Vasút végállomásán, Mexikói út, Budapest  (Bohus Zoltán szobrászművésszel közös munka- Nívódíj)
1995. Harang - Emlékmű a II. világháború székesfehérvári áldozatainak (gránit), Székesfehérvár, Országzászló tér (Lugossy Mária szobrászművésszel)
1996 Forradalom lángja (fekete gránit), Budapest, Kossuth Lajos tér (Lugossy Mária szobrászművésszel)
Olvass tovább: https://hamori-bela.webnode.hu/

Hámori Béla (1940-2004) építész- festőművész: 

Budapesten születetett, nívó díjas építész, festőművész. Rajztudását és festészetét a középiskolában alapozta meg Szomor László szobrász és Lelkes István festőművész segítségével. Az egyetemi évek alatt Bardon Alfréd építész-festőművész irányításával kockológia, fejrajz, aktrajz, enterieur ill. tájrajz, akvarell és tempera technikát tanult. Magyarországon több egyéni és csoportos kiállítás résztvevője, emellett művei megtalálhatók külföldön is (Kanada, Anglia, Németország, Új-Zéland).

 A zuglói székhelyű KASTÁR (Kassák Alkotóművészek Társasága Egyesület) alapító tagja. 

 Stílusára jellemző a gazdag színvilágú, kemény ecsetkezelés, képei nyitottak a világra, dinamikusak, nagyléptékűek, őszinteségük és temperamentumuk jól jelzik a művész életszeretetét. 

 A politikai rendszer változásának idején festményeivel rámutatott a magyar nép illuzórikus és valószínűsíthető jövője közötti különbségre és az ebből az ellentmondásból fakadó veszélyekre. Nagy lelkesedéssel tanulmányozta és ábrázolta az emberi természet és a tudatalatti szimbolikáját. 

 Építészeti és művészi jártasságával több köztéri alkotás megvalósulásában szerepet vállalt, ezek közül kiemelkedő:

1979. Szökőkút a Millenniumi Földalatti Vasút végállomásán, Mexikói út, Budapest  (Bohus Zoltán szobrászművésszel közös munka- Nívódíj)

1995. Harang - Emlékmű a II. világháború székesfehérvári áldozatainak (gránit), Székesfehérvár, Országzászló tér (Lugossy Mária szobrászművésszel)

1996 Forradalom lángja (fekete gránit), Budapest, Kossuth Lajos tér (Lugossy Mária szobrászművésszel)

Olvass tovább (forrás): https://hamori-bela.webnode.hu/