Endre Hunter (1901-1944): square with fountain

Eladó a fotókon látható Vadász Endre olajfestmény. Galériában, aukción vásárolt, eredetigazolással rendelkezik. Azonnal falra akasztható állapotban.
Hatalmas antik keretben.

Mérete: 60x80cm

Keretezve: 80x100cm

Vadász Endre (Szeged, 1901. február 28. – Gödöllő, 1944. június 3.) zsidó származású, fiatalon elhunyt magyar festőművész, grafikus.
Szegedi polgári családban született, édesapja Vadász Simon Sándor terménykereskedő, édesanyja Kohn Ilona volt. Endre, a középső fiuk, már tizenhét éves korában karikatúraalbumot rajzolt. A szegedi reálgimnáziumban érettségizett. 1918-19-ben Heller Ödönnél, a szegedi képzőművészeti szabadiskolában tanult. Később Fényes Adolfnál, majd a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár osztályában tanult. Mesterei voltak még Zádor István és Olgyai Viktor.
1926-27 nyarán Mohácson vezetett a főiskolai tábort, ahol is nagy hatással van rá a színes mohácsi népviselet és a dunai táj. Varázslatos festményei ezt az idillt örökítik meg. Itt ismerkedett meg Valentin Györgyivel, akit 1928-ban feleségül vett. Kardos Albert meghívására Debrecenbe költöztek, ahol az Izraelita Gimnázium rajztanára lett.
1929-ben a Nemes Marcell-féle utazási ösztöndíjjal Párizsba ment tanulmányútra, ahol megismerkedett a későbbi műveire nagy hatást gyakorló japán fametszetekkel. Elsősorban rézkarcai, fa és linóleummetszetei jelentősek, de tempera és olajfestményeket is készített. Illusztrációi, metszetei több folyóiratban láttak napvilágot. Több száz exlibrist készített.
1933-ban és 1935-ben között Nagybányán festett. Gyakori résztvevője volt a Munkácsy-céh, a Szinyei Merse Pál Társaság, az Ernst Múzeum kiállításainak, de részt vett a velencei biennálékon, a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete európai és amerikai csoporttárlatain Oslótól Chicagóig, Londontól Clevelandig. Olaj- és temperaképei, akvarelljei, finom vonalú rézkarcai, folthatásokra épített metszetei egyre népszerűbbek kerültek. Számos ex librist is alkotott.
1936-ban költöztek Budapestre. Elsősorban rézkarcai, fa- és linóleummetszetei híresek, de tempera- és olajfestményeket is készített. 1937-ben Elek Artúr a "Magyar Művészetben" jelentetett meg elemző tanulmányt "Az újabb magyar grafikai művészet" címmel, amiben magasra értékelte Vadász Endre művészetét. Több önálló albuma jelent meg.
1940 elején festményeivel részt vett a „A magyar művészetért” mozgalom Horthy Miklós kormányzó által megnyitott kiállításán az Andrássy úti Régi Műcsarnokban.
A második világháború közeledtével műveiben is érezhetővé vált szorongásélménye, halálfélelme. 1944. június 3-án, amikor megtudta, hogy feleségének másnap a budapesti gettóba kell vonulnia, a gödöllői munkaszolgálatos táborban öngyilkos lett, mint ahogy felesége is.
Vadász érdeklődése alkotóként főként a külvilágra irányult: művészetét a valóság, az emberi és természeti környezet foglalkoztatta. Látványelvű festészetet művelt, melyben angyalok, cirkuszi mutatványosok, búcsúsok, lovak játszották a főszerepet. Látásmódját olykor a vállaltan naiv művészet derűs dekorativitása jellemezte, sem formanyelvében, sem műveinek tematikájában nem törekedett újításra.
Mesterei: Heller Ödön, Fényes Adolf, Glatz Oszkár

Díjak, elismerések
1924 - Szinyei Társaság kitüntetését
1927 - báró Wolfner-díj, Parasztleány c. festményével
1929 - Barcelonai világkiállításon I. díjat kapott

Kiállítások
1929 és 1931: Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállítás
1937: Tamás Galériában gyűjteményes kiállítás
1940: „A magyar művészetért” Andrássy úti Régi Műcsarnokban kiállítás
Ezenkívül számos nagy sikerű egyesületi és csoportkiállításon szerepelt itthon és külföldön egyaránt.

Művei közgyűjteményekben
Déri Múzeum, Debrecen
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest