Adolf Fényes (1867-1945): the valley 45.5*60.5 cm oil on canvas

Köszönöm, hogy megtekinti az általam kínált művészeti alkotást, amely saját gyűjteményemből való.
Amennyiben fontos Önnek a megbízhatóság, az ár/érték arány, az igényes megjelenés és az alkotás eredetiségére szóló garancia kérem tekintse meg kínálatomat és válasszon belőle.

Fényes Adolf (1867-1945): A völgy

Olaj-vászon festmény.

Méret: 45,5 x 60,5 cm keret nélkül.

Eredeti, hibátlan festmény, jelzett bal oldalon alul. Kereten kettő helyen pikkely minta hiány (külön fotózva).

A Nagyházi Galéria és Aukciósház 2015. évi árverésén szerepelt.

Az alkotás értéke miatt elsősorban személyes átvételt javaslok.

Személyes átvétel Kecskeméten vagy előzetes megbeszélés alapján
Budapest, Kossuth tér, vagy Szolnok, Dunaújváros, Szeged, Bács-Kiskun
megyén belüli település hétvégén (péntek délután-szombat-vasárnap) saját
házhoz szállítás.

Életút:

Fényes Adolf, születési nevén Fischmann Adolf (Kecskemét, 1867. április 29. – Budapest, 1945. március 14.) magyar festőművész.

Apja Fischmann Simon kecskeméti rabbi,[7] anyja Wahrmann Regina, Israel Wahrmann-nak, a Pesti Izraelita Hitközség első rabbijának unokája. Nagybátyja Wahrmann Mór nagykereskedő, az első magyar zsidó országgyűlési képviselő.[8] Apja halála (1879) után Budapestre költözött, 1886-ban vette fel a Fényes nevet. Egy testvére volt: József.[9]

Jogi tanulmányokat folytatott, amit félbehagyott és 1884-től 1887-ig a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Greguss János növendéke lett. Weimarba költözött, ahol 1887–1890 között Max Thedytől tanult. 1891-ben Párizsban telepedett le, ahol a Julian Akadémia hallgatója lett. Mestere itt William-Adolphe Bouguereau volt. Párizsból visszatért két évre Weimarba, Max Thedyhez. Miután hazatért, 1894–1898 között Benczúr Gyula mesteriskoláját látogatta. Az 1900-as évet Olaszországban és Franciaországban töltötte. A szolnoki művésztelep alapító tagja. 1902-től minden nyarat Szolnokon töltött, ott alkotott. A Tanácsköztársaság idején a Művészi Végrehajtó Bizottság tagja lett. 1936 után egyre kevesebbet festett, beteg lett.

1944-ben Horthy Miklóstól kormányzói mentességben részesült (mint Telcs Ede és néhány más művész is). A nyilas uralom idején a budapesti gettóba került, ott élte túl Pest ostromát. Két hónappal a gettó felszabadulása után a Nagymező utcai műteremlakásban agyvérzést kapott, a kórházban már nem tudták megmenteni.[10] Más forrás szerint „a gettóban halt éhen, ahonnan a 80 éves agglegénynek már nem volt ereje hazajönni.”[11]

A Salgótarjáni úti temetőben nyugszik.[12]

Kecskeméten, Szolnokon és Budapesten (III. kerületben) utcát neveztek el róla.

Munkássága[szerkesztés]

1898-ban kezdett neki a Szegény ember élete című festményciklusnak. Az ebből a korszakából származó képei a kritikai realizmus legszebb magyar alkotásai közé tartoznak. A sorozat befejezése után új utakat keresett és a plein air irányzat felé fordult. Festményeit világos színek és egyszerű kompozíció jellemezte. Az ezután következő korszakára a bibliai jellegű, romantikus festészet jellemző.

Főbb művei[szerkesztés]Lásd még: Fényes Adolf műveinek listájaBehavazott város

• Pletyka – 1895
• Civódás – 1897
• Szegény ember élete – 1889
• Család – 1900
• Öregember – 1901
• Háromkirályok – 1927