István Pálfy putyu

Pálfy István (Putyu) a magyar szürrealista festészet markáns képviselője.

Festményeinek bizarr, sokszor groteszk világa hol kulisszaszerűen térben, hol a sík mentén szerveződik. Pálfy emblematikus tömörségű, síkszerű kompozícióit, ahol a szerkezet hangsúlyos szerepet tölt be, nyugodtan nevezhetjük melodikusnak. Műveinek másik csoportján antropomorfizált állatok, mitológiai szörnyek, a gravitációnak fittyet hányó építmények és emberek népesítik be azt az irizáló teret, amit a festő a tudatos alapozás során - színakkordokat teremtve - hozott létre. Élőlények, tárgyak, eszközök montázsa egy olyan virtuális közegben, amely az érzékeinkben pereg le elvonatkoztatott térben és sűrített időben. Ezeket pedig szimfonikus műveknek jelölhetjük.

Pálfy Putyu képei között úgy érezzük, mintha az emlékek panoptikumában járnánk. Mindenki talál magának csemegézni való részletet, s megérinti a déja vu élménye. Gyerekkorunk meséiből vagy felnőttkori álmaiból elevenedik meg egy-egy részlet vásznain. Pálfy művészete Yves Tanguy, Max Ernst, Miro, Dali, Picasso, Würtz Ádám, Bornemissza László munkásságával rokonítható, mondhatjuk, reinkarnációja egy olyan képzeletszülte, tudatunk mélyén rejtőző világnak, amely ecsetje nyomán válik láthatóvá. S ezzel a szemünk érzékelhető valóságánál sokkal izgalmasabb területekre kalauzol bennünket: a festői kreativitás és tehetség nyit ablakot a végtelenre.