Fk/240 - egerváry potemkin branch - violinists

Eladásra kínálom Egerváry Potemkin Ágost (1858-1930) festőművész Hegedűsök című festményét. Az olaj/vászon kép feltehetőleg a századfordulón, az 1910-es években készülhetett. A kép 2 önfeledten zenélő gyereket ábrázol kalapban, akárcsak ha nagyok lennének. A szegénység a mezítelen lábukról lerí, mégis az arcuk boldog. A képnek sajátságos hangulata van. Az alkotás ékelt rámás, sérült, fekete fakeretben van. A vásznon minimális festékhiány, de így is azonnal falra akasztható állapotban van!

Téma: életkép

Technika: olaj

Hordozó: vászon

Kora: 1900-1910 körül

Szignó: jobbra lent

Keret: díszes, fekete fakeret

Méret: 39,5 x 32,5 cm (keret nélkül), 55,5 x 48,5 cm (kerettel)

Állapot: képeken látható, falra akasztható állapotban

A postázás a vevő igényével egyeztetve a mindenkor aktuális díjak szerint történik, kizárólag előre utalást követően, gondosan csomagolva.

Kérem, hogyha még van kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a művészről:

Egerváry Potemkin Ágost magyar festőművész, színész, újságíró (Esztergom, 1858. június 01. – Rákospalota, 1930.november 15.). Művészeti tanulmányait Budapesten kezdte, majd Münchenben fejezte be. Mesterei: Greguss János, Székely Bertalan, Hollósy Simon, Liezenmayer Sándor. 1886-tól vett részt a budapesti kiállítási életben. 1910-ben Törökországban dolgozott. Törökországi sorozata és több műve a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található.

Vélemények róla:

„Nehéz küszködésekkel teljes élet zárult le Egerváry Potemkin Ágost festőművész halálával. Festőnek indult, egy ideig vidéki vándortársulatoknál színészkedett, majd újságcikkek írásával tengette életét, míg megint visszatérhetett eredeti pályájához, a festészethez. Oly sanyarúak voltak életkörülményei, hogy sohasem szentelhette ennek sem teljes erejét. Mindent festett: kisebb oltárképeket, képmásokat, különösen sok városrészes utcaképeket, apró életképeket. Ezeket azután üggyel-bajjal kisebb műkereskedők útján értékesített. Jelentékenyebb művek alkotásához nem juthatott el. Tárgyi érdekességüknél fogva a Székesfőváros megvásárolta néhány képét, amelyek okmányszerűen rögzítik meg a 1880-as évek Budapestjének később eltűnt utcarészeit. Ugyanilyen alapon került 27 képe a Keleti Akadémiába, ezek utca- és épületképek, amelyeket három hónapos konstantinápolyi tartózkodása alatt festett. A nagy becsvágyú, lelkes, derék festő egyébként becsülésnek örvendett a régibb festőnemzedék körében. Egerváry Potemkin Ágost Esztergomban született 1858. június 1-én. Igen korán, 1872-ben került a Mintarajziskolába, ahol Székely és Greguss tanította 1874-ig. Ezek után színésznek ment, majd rövid ideig tollával kereste kenyerét. 1883–86 Lotznál dolgozott, egy évre rá kikerülhetett Münchenbe, ott előbb rövid ideig Hollósynál, majd Gysisnél, Liezen-Mayernél tanult, végül Budapesten telepedett le, ahol először 1886-ban állított ki egy Kerepesi úti utcasort. Azóta is szorgalmasan állított ki egy-egy kisméretű képet, a nyilvánosság elé utoljára ez év októberében lépett a Nemzeti Szalonban. Legutóbb Rákospalotán lakott, ahol szerény, elvonult életének, küzdelmeinek és szenvedéseinek november 15-én vetett véget a halál.” (Magyar Művészet, 1930.)