Aurél Bernáth: kingfisher, around 1930 - the master's most beautiful bird!

Bernáth Aurél: Jégmadár (kingfisher), 1930 körül

Gyűjtők, befektetők, művészetkedvelők figyelem!

Bernáth Aurél (1895-1982) Munkácsy és kétszeres Kossuth díjas festőművész, grafikus, művészpedagógus, művészeti író, a magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alkotója, művészetpedagógiai tevékenysége nyomán kora egyik legnagyobb hatású mestere.

Az olaj, karton festmény mérete 20 x 15 cm, az eredeti blondelkerettel 28 x 22,5 cm. Szignó jobbra, lent AB. A közel 100 éves képet elöl üveg, hátul papír védte. A sérült keret helyett nagyobb, 40 x 32 cm-es hibátlant ajánlok, adom hozzá és mutatom azzal elsőként. 1-5. fotó

Heuréka! A mester leggyakrabban alkalmazott jelölése a tárgybeli festményen is látható AB, ponttal zárva, s az, a mutatott referenciákkal egyező. 6. fotó

Az ábrázolt madár a Wikipédia szerint jégmadár lehet, leginkább vizek mellett él és halakkal táplálkozik. A művész által gyakran festett balatoni táj, a nádasok jellegzetes madara. 7. fotó

A mester művein feltűnően sokszor láthatóak madarak, azaz jellegzetes ábrázolásai. 8. fotó

E kép igen jól beleillik Bernáth Aurél impresszionista, s nagybányai jegyeket mutató festményei közé, életművébe. 9. fotó

A legjobb referencia a „Séta a parkban, 1936”, amellyel a címbeli kép – szintén méretarányosan - együtt látható. 10. fotó

Bernáth 2000 utáni aukciós rekordára 90.495 USD, jelen áron 33,7 MFt, amelyet egy badacsonyi pasztellje érte el 2018-ban. A „Séta a parkban”, 91 x 73 cm-es, nagyméretű referencia becsértéke 3-9 millió forint volt, a 2019. decemberi aukción. Más művei becsértékeit is figyelembe véve, a tárgybeli olaj-festmény igen kedvező áron lehet az Öné.

A mű eredete tiszta, az nem szerepel a nemzeti örökségvédelem védett, s lopott műtárgyai között, s az előbbiekben bizonyított eredetiségére pénzvisszafizetési garanciát vállalok.

Bernáth Aurél (Marcali, 1895 – Budapest, 1982) kétszeres Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus, művészpedagógus, művészeti író

Rippl-Rónai Ödön tanácsára kezdett el a festészettel foglalkozni, akivel Kaposvárott ismerkedett meg. Majd Nagybányán tanult tovább, Réti István és Thorma János festőművészek irányítása alatt.

1921-ben Bécsbe költözött, ahol expresszionista és absztrakt stílusban kezdett festeni. Kapcsolatba lépett Kassák Lajossal és az aktivistákkal. 1926-ig élt Bécsben és Berlinben. 1928-tól rendszeresen kiállított a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. Az 1930-as években visszatért a Nagybányai festőiskola tradícióihoz. Festészetére egyre inkább a nagybányai hagyományokon alapuló impresszionista stílus vált jellemzővé. Erőteljesen szembe helyezkedett a nonfiguratív ábrázolásmóddal. 1927-ben Pöstyénbe költözött. Erre az időre tehetők, lírai hangulatú, egyedi színvilágú, filozofikus műveinek keletkezése: (Riviéra). 1926-ban a Képzőművészek Új Társasága csoport tagja lett. Az 1930-as években a Gresham-kör szellemi vezére volt. Legjelentősebb művei ekkor születtek. 1945-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára lett. 1930-tól rendszeres látogatója volt a Szolnoki művésztelepnek. Az 1940-es években képeinek hangvétele, az addig lírai stílusból átment a ridegebb színvilágba és ábrázolásba. Egyre több monumentális megbízást teljesített. A festészet mellett, grafikai, falképfestői és írói munkássága is jelentős. Kiemelkedő egyéniségű, klasszikus stílust képviselő festőművész volt. Szülővárosában Marcaliban, munkássága elismeréseképpen megnyitották a Bernáth Aurél Galériát.

1995-ben megalakult a budapesti Bernáth Aurél Társaság. Célja a festő emlékének ápolása, kiállítások rendezése.

Élete egyik főművét a Riviéra című festményét 1927-ben fejezte be. A mű megvalósította a modern hagyomány és az avantgárd törekvések szintézisét. A Riviérának fergeteges sikere volt. Bernáthot meghívták a KUT tagjának. A Szépművészeti Múzeum megvette a Riviérát. Jelenleg a kép a Magyar Nemzeti Galériában csodálható meg. Nagy jelentőségű munkái közé sorolják még az Esti park (1930, MNG) és a prágai Károly-híd (1925) című képét. Közismert, hogy a Reggel (1927-28, MNG), a Tél (1929), a Hegedűművésznő (1931, MNG), az Aratóünnepre menő lány (1932) mind-mind nagy sikert arattak a közönség előtt. És sikert aratnak mind a mai napig.

Kiállításai:

• 1928 Műcsarnok, Tavaszi Tárlat, Budapest; Ernst Múzeum, Gyűjteményes kiállítás, Budapest

• 1937 Frankel Szalon, Budapest

• 1939, 1956 Ernst Múzeum, Budapest

• 1959 Brüsszeli Nemzetközi Kiállítás

• 1962 XXXVI. Velencei Biennálé

• 1957 Prága

• 1962 London

• 1971 Kaposvár

• 1972 Budapesti Történeti Múzeum

• 1975 Művészeti Akadémia, Moszkva

• 1977 Tihany

• 1978 Hatvani Galéria

• 1985 Ernst Múzeum emlékkiállítás, Budapest

• 1999 Festőterem, Sopron

Köztéri művei:

• A Dunán (secco, 1959, Budapest, Metropol Szálló étterme, 1969-ben elpusztult)

• Hőerőmű (secco, 1960, Inota, Inota, Inotai hőerőmű Kultúrháza)

• Történelem (freskó, 1967, Budapest, MTA Régészeti Intézet)

• Munkásállam (secco, 1970, Budapest, MSZMP Központi Bizottság Székháza)

• Szentivánéji álom, Az ember tragédiája (freskó, secco, 1973, Budapest, Erkel Színház)

• Pannó (1974, Kaposvár, Házasságkötő terem).

Társasági tagság

• Szinyei Merse Pál Társaság

• Képzőművészek Új Társasága

• Gresham-kör

Díjai, elismerései

• Szinyei Merse Pál Társaság nagydíja (1929)

• Kossuth-díj (1948, 1970)

• Munkácsy Mihály-díj (1950)

• Érdemes művész (1952)

• Kiváló művész (1964)

Forrás: Wikipédia

Művek közgyűjteményekben
Bernáth Aurél Emlékmúzeum, Marcali
Fővárosi Képtár, Budapest
G. d’Arte Moderna, Velence
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Kunsthist. Museum, Bécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
Szlovák Nemzeti Galéria, Pozsony.

Forrás: Artportál