József Árvay: lamplight, 1965

Árvay József (Kispest, 1932): Lámpafény, 1965

Olaj, vászon 80 x 60 cm,jelzés jobbra lent: árvay és hátul: árvay Lámpafény 65

Kiállítva: dr. Árvay József kiállítása, Gyula, Kohán Képtár 2021. június 8 - július 11.

Kitűnő, kvalitásos, garantáltan eredeti alkotás Czóbel Béla tanítványától. Fotókon látható szép állapotban, a vakráma minimálisan deformált, de keretbe helyezve kiegyenesedik. Hagyományos és minimal art lakberendezésű otthonokban is jól mutat!

Javaslom a szenélyes átvételt Gyulán vagy Budapesten, de MPL futárral is szállítunk, gondosan csomagolunk.

A kiállítás megnyitóján elhangzott beszéd:

Tisztelt művészetkedvelő közönség, kedves barátaim!

Vannak olyan emberek, akik tudnak valamit, amit mi nem. Akik felülről szabadon szemlélve az életet látnak, megélnek, megismernek valamit, valakit és ha bensőséges hangon, talán bezárkózva is, mégis értéket örökítenek az utókor számára. Mert ez megéri és fontos.

Ilyen ember Dr. Árvai József is. Kispesten született 1932-ben. Itt, Orosházán és Szegeden járt iskolába. Tanár akart lenni, de végül jogot végzett, Gyulán nyugdíjba vonulásáig ifjúságvédelmi területen dolgozott. Tudományos munkát is végzett, tanulmányokat, főiskolai tankönyvet is írt. Munkahelyén a kollégák barátok is voltak. A humor volt közöttük a legerősebb kapocs. Családjával ma is Gyulán él, két fia jogot végzett, 3 unokája van.

Életét a művészet és az ezzel párhuzamos kapcsolatok döntően alakították. Édesapja tánckoreográfus volt, öccse dobolt, ő pedig már hat éves korában zongorázott. Szegeden dzsessz tanszakra is járt, a Vigadóban és az Egyetemi Klubban sokszor játszott. A barátok itt és ekkor sem maradhattak el. Pálffy Árpi egyszer mellette kesergett: bizony egyszer egy tiszta hármas hangzatot is üthetnél már… Csonka Barna a francia sanzonoknak örült, Faludy György világa a mai napig közel áll hozzá. A fekete jazz bűvöletében ma is szeret komponálni, amellyel unokájának Kristófnak kedvez.

A képzőművészettel Árvai József – saját bevallása szerint – nem tervezett közös életet. Bár Kispesten a polgáriban Szini Zoltán grafikusművész javasolta erre a pályára, a rajzórákon nem jeleskedett. Édesapja is realista módon közölte: már csak ez hiányozna a napi 3-4 óra zongorázás mellé. Aztán a sors úgy hozta, hogy a II. világháború alatt egy kis tündéri faluba, Tótkomlósra került a család. Lenyűgözte a falu romantikája, a segítőkész emberek szokásai, a babonák, a gyógyító öregasszonyok, na és az átcsavargott nyári éjszakák varázsa. Két festőművész barátja állandóan akvarellezett, rajzolt a piacon és a strandon. Izbég is inspiráló volt számára.

Meghatározó volt Ezüst György, Süle István, Bozsó János barátsága Kecskeméten, Bálint Endre kiállítása, Bényi Lászlóval való találkozás, Czóbel Bélával nagypapa - kölyök féle kapcsolat Szentendrén. A város, amelynek –bevallása szerint - mindent köszönhet Árvai József a festészetben. A kiállító művész soha el nem múló szeretettel emlékezik Dömötör János múzeumigazgatóra, aki a 80-as években bátorította arra, hogy fesse le élményeit és az ebből induló érzelmeit. Így kerülhetett be a „Parasztmítosz” című képe az országos stúdió tárlatra is. Somogyi Zsiga gyűjteményében volt egy festménye, a „Bodoky major”, amiről Németh József vásárhelyi festőművész mondott értékes mondatokat.

Így utólag már gyanús is, hogy Árvai Józsefet szinte kizárólag festőkkel hozta össze a sors.

Aztán Gyulán… szeretettel gondol Koszta Rozáliára, aki arra kérte: kerülje a szép képeket. Meskó Annára, a fehér szinek mesterére, Domokos Imrére, aki felhívta figyelmét a szürke színhatások erejére. Emlékszik Hajdik Antalra, aki figyelmeztette: ne álljon meg és ne forduljon vissza. Kiss István tanár úr óvta őt a zsűrik véleményétől, jó szívvel emlékezik József Dezsőre, aki nem azt mondta, hogy ez a kép „bűn rossz”, csupán annyit közölt, hogy „merész”. Várja vissza Székelyhidi Attilát, akit „elengedett” a város.

Simonyival, Kohánnal izzó kapcsolata volt a művésznek. Simonyinak egyszer visszajuttatta egyik elkobzott verskötetének kéziratát. A rendőr, aki leadni és „megsemmisíteni” hozta a papírokat tudta, hogy így az visszajut majd a mesterhez. Akkor is voltak jó érzésű emberek.

A mai kiállítást Árvai József Simonyinak ajánlja – a róla festett „Kékszakállú” című kép sajnos nincs itt, valahol „elmaradt”.

Kohán Györggyel, Soóky Andrással való barátságáról számos történetet őriz Árvai József. Nehéz volt Kohánnal beszélgetni- mondta. Sohasem felejti el azt az esetet, amikor Kohán térden állva készített vázlatokat egy hatalmas bikáról. Ő közben 30 méterre tőle futásra készen állt… Kohán, amikor befejezte a rajzokat felállt, összecsomagolt, elköszönt a jószágtól és elsétált. Nem féltél? Kérdezte tőle? Ugyan- válaszolta. Két magányos bika nem bántja egymást…

A kép furcsa teremtmény. érzelmekből épül fel, de gondolatokat fejez ki. Árvai József részt vett néhány csoportos kiállításon, de önálló tárlatot még sohasem rendezett. 20-25 éve már csak grafikákat készített. Kizárólag az érzelmei alapján fest, nincsenek tematikus választásai. Művészetére hatással van az irdodalom pld. a Zsidó Jézus című könyv is. A „Lehajló Krisztust” is egyik főművének tekinti, az ártatlanul szenvedők emlékezetére készült. A Holocaustot idézi: az anya felemeli a kisgyereket, Jézus pedig letép kezét a keresztről és megöleli a gyermeket. Az üzenet: Jézus mindenkié!

Árvai József szeretettel gondol Bari Károly cigány költőre is, aki véleménye szerint a magyar irodalom egyik fiatal zsenije volt. Kiközösítették, megrágalmazták, akinek 16 éves korára már két kötete is megjelent. Itt látható portréval állított neki emléket.

Árvai József várja a tehetség Focht Anita újabb kiállítását. És szerinte van itt még két zseniális festő is: a bohókás Lakatos Tibor és a megfontolt Steigerwald István. Vigyázni kellene rájuk. Nem volna szabad nekik nyugtot sem hagyni, amikor nem festenek. A művész nagyon szeretne velük egy közös kiállítást. Talán ez az utolsó kérése a sorshoz. Összejöhet.

Krisztus, lélek, pszihológia, életképek. Örüljünk annak, hogy láthatjuk a most kiállított 26 Árvai képet. Nem utoljára.

Köszönöm, hogy meghallgattak, a kiállítást megnyitom!

Durkó Károly

Nézze meg kirakatunkat és a többi festményünket is!