Gyula Hincz! 1950!

Hincz Gyula (Budapest, 1904. április 17. – Budapest, 1986. január 26.) Kossuth- és kétszeres Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, grafikus és iparművész, érdemes és kiváló művész.

Nyugta!

Hincz Gyula híres festőművész állította ki modelljének akt-állásért,

1950-ben az Orsz.Magyar Képzőművészeti Főiskolán!

Méret:15*21cm!

Eredeti aláírással!

Ritka gyűjtöi dokumentum, papír-régiség!

Hincz GyulaSzületettHincz Gyula Károly Győző
1904. április 17.[1][2][3]
Budapest[4]Elhunyt1986. január 26.(81 évesen)Foglalkozása:

• festőművész
• tervezőgrafikus

IskoláiMagyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1922–1930)Kitüntetései

• Munkácsy Mihály-díj(1952)
• Munkácsy Mihály-díj(1957)
• Kossuth-díj (1958)
• Magyarország Érdemes Művésze díj(1964)
• Magyarország Kiváló Művésze díj (1968)
• SZOT-díj (1982)

Hincz Győző (1874–1953) fővárosi számtisztés Kovács Ágnes (1877–1967) fiaként született. 1922–1929 között Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Rados Ernő gyűjtő és műkereskedő támogatásával 1926-ban tanulmányúton járt a Velencei Biennálén, illetve Párizsban. Míg előbbin az olasz futuristák és az orosz konstruktivisták műveit tanulmányozhatta, addig Párizsban a Rosenberg-gyűjteményben eredetiben láthatta Pablo Picasso, Georges Braque, Juan Gris kubista alkotásait, illetve Fernand Léger purista és Joan Miró szürrealista műveit. Ekkor ismerte meg André Breton A szürrealizmus első kiáltványa című manifesztumát is.

1928-as berlini tanulmányútján kapcsolatba került a Der Sturm körül csoportosuló expresszionista képzőművészekkel, illetve a Der Sturm főszerkesztőjével, Herwarth Waldennel, aki 1928 év végén Moholy-Nagy László közreműködésének köszönhetően kiállította műveit a Sturm Galériában.[9]

Itthon Kernstok Károly, Galimberti Sándor és Kmetty János festészete állt hozzá közel, 1928-ban az UME, 1929-ben a KUT tagja lett, rendszeresen kiállított velük a Nemzeti Szalonban. 1929-ben Mattis Teutsch Jánossal és Mészáros Lászlóval közös kiállítása nyílt a budapesti Tamás Galériában.

1930–31-ben kilenc hónapot töltött ösztöndíjasként a római Magyar Akadémián. Az 1930-as években rövidebb ideig dolgozott Szentendrén és a Balaton-felvidéken, illetve több csoportos kiállításon szerepelt az Ernst Múzeumban és a Tamás Galériában. 1935-ben készítette első könyvillusztrációit Mécs László Megdicsőülés című művéhez, melyért 1937-ben megkapta a Szinyei Merse Pál Társaság kiváló mestereknek járó Zichy Mihály grafikai díját. Az 1930-as és 1940-es években több színházi díszlet- és plakáttervezői megbízása is volt.

1941–43 között, számos más alkotóhoz hasonlóan, több alkalommal járt Erdélyben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Székelyföldi ösztöndíjprogramjának támogatásával. Az ösztöndíjasok munkáiból először 1943 telén nyílt kiállítás Budapesten a Szépművészeti Múzeumban, majd 1944 év elején a kolozsvári Műcsarnokban.

1946–1949 között az Iparművészeti Főiskolatanára, majd 1958–1963 között igazgatója volt.

1950–1963 között tanított a Képzőművészeti Főiskolán is.