Horváth l. Adrián (ladrián): moving away

Horváth L. Adrián (LAdrián) képzőművész: Elköltözés

akril, feszített vászon - 70 x 50 cm - 2014

200 000 Ft

Ez a képem a földi halál és a túlvilági élet találkozásának pillanatára fókuszál; emiatt egy esti, ködös kép az alapja, amely felvezet minket a csillagokkal teli éjszakába. Az este, életünk alkonyában is a számvetés ideje, a visszaemlékezésé, lezárásé, a csendé.

Az elszáradt fűszálak szintén rövid földi életünk végének szimbólumai: "Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad." (Ézsaiás 40, 6-8)

A fű közötti pitypangok szálló magvai pedig a gazdag újrakezdés szimbólumaiként jelennek meg. Így az égbe szálló magvak az elköltöző lelkek jelképei, melyek folytatják az Életet (csillagok) a halál (éjszaka) után is és Istenük fénye ragyog bennük.

A csillagok emellett az Istenhez tartozó emberi és angyali sokaság jelképe is:

"Azután kivezette az ÚR, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz!" (1Mózes 15,5)

"Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak?" (Jób könyve 38,4-7)

A virágok - ahogyan a pitypang is - a földből és az égből élnek, a kettő között feszülnek, és Isten tékozló gazdagságát hirdetik:

"Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" (Máté 6,28-30)

Ezzel a végtelen és emberi szemmel nézve érthetetlen, "tékozló" szeretettel néz Isten is mireánk, ahogyan XVI. Benedek pápa is megfogalmazta:

"Az örökkévalóság nem a naptári napok állandó egymásutánja, hanem olyan pillanat, amelyben a teljesség átölel minket és mi átöleljük a teljességet. A végtelen szeretet óceánjába való elmerülés pillanata ez, amelyben az idő – az „előbb” és az „utóbb”- nincs többé.”