Lívia Keller (1918-2005): table still life, 1963 - oil on canvas painting

Hosszú és tartalmas életútja során jelentős életművet hozott létre Keller Lívia (1918-2005) miskolci festő-tanár. Ez a markáns, erőteljes formákat és színeket megjelenítő festménye 1963-ban, alkotói pályája középső szakaszában született. A festő saját kezűleg aláírta és datálta művét, a jobb felső sarokban pedig egy másik, kissé elmosódott aláírása is kivehető. Lehetséges, hogy a festmény alatt egy másik, korábbi képe rejtőzködik. Az olaj-vászon festmény, amelyet több mint fél évszázadon keresztül üveg alatt tartottak, kora ellenére teljesen hibátlan, újszerű, színei élénkek, azonnal keretezhető állapotú.

A kép mérete: 60 x 80 cm

Keller Lívia 1918-ban Diósgyőr-Vasgyárban, a két nagyüzem közötti kolónián született. A miskolci Tanítóképzőben tanult, ahol 1937 júniusában képesítőzött. Közben a nyári vakációban bejárt a miskolci művésztelepre, ahol Benkhardt Ágoston korrigálta. Miután 1937-ben felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, Benkhardt osztályába kérte magát, ám az osztályt később Boldizsár István festőművész vette át. Igen kedvelte az alakrajzot és festést, a mozgástanulmányt, a szobrászatot és a vízfestést. A főiskolán 1943-ban végzett rajztanári diplomával. E képesítésével Miskolcon dolgozott előbb általános iskolákban, majd középiskolákban, 1970-től az 1975-ös nyugdíjazásáig a Kilián Gimnáziumban (ma Diósgyőri Gimnázium) tanított. Oktatói munkája mellett rendszeresen alkotott, és mint a megyei képzőművész csoport és a Képzőművészeti Alap tagja, rendszeresen részt vett helyi, megyei és olykor országos kiállításokon. Lengyel tengerész férje révén jutott el Krakkóba, ahol a Képzőművészeti Akadémián rövid ideig tanulmányokat folytatott. Rengeteget utazott, Lengyelországon kívül bejárta Európát. Ezek az utazások – azon felül, hogy témát is nyújtottak számára – hatalmas tanulmányutaknak is beillettek, a nagy múzeumok és képtárak megtekintése révén. Külföldi utazásain kívül sorra látogatta a hazai művésztelepeket is, különösen a mártélyi művésztelepen érezte jól magát. Festői stílusát a nagybányai hagyományok határozták meg, tájképek, csendéletek, enteriőrök kerültek ki keze alól.