Eladó Munkácsy-díjas Sarkantyu Simon: Virágcsendélet című olaj, farost festménye

Eladó Sarkantyu Simon / Virágcsendélet című, olaj, farost festménye. Mérete 40*58 cm + keret. Keretezett mérete 58*70 cm. Azonnal falra akasztható, hibátlan állapotú darab. Szignó jobbra lent. Dekoratív, ararny színű, modern keretben. A festmény hátoldalán autográf felirat. A megadott postai díj tájékoztató jellegű.

Sarkantyu Simon (Pincehely, 1921. május 27. – 1989. december 18.): Festőművész. Pincehelyen született, egy dombóvári vasutas család gyermekeként. Dombóváron járt gimnáziumba, Marczell György rajztanár, festőművész volt az első mestere.1941-ben érettségizett a Királyi Katolikus Esterházy Miklós Nádor Főgimnáziumban. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. 1945 után magániskolákban tanult tovább. 1947-1953 között kollégiumi igazgató, közben a Képző-és Iparművészeti Gimnáziumban rajztanár. Illusztrált középiskolai tankönyveket. 1956-ban hároméves Derkovits-ösztöndíjat kapott. 1960-tól tanított a Képzőművészeti Főiskolán rajzot és festészetet adjunktusként, egyetemi tanár 1976-tól nyugdíjazásáig (1981).

1944-ben készült a Hősök emlékezete című nagyméretű falfestménye a dombóvári gimnázium első emeletén, amit 1950-ben letakartak, majd 1953-ban lemeszeltek. Szerencsére nem sérült meg, 1989-ben sikerült restaurálni. Két nagyméretű pannóját (Tragédia-Komédia) a budapesti Madách Színházban helyezték el, de látható még Gödöllőn, Szombathelyen, a Tanárképző Főiskola előcsarnokában, Szekszárdon a Házasságkötő teremben és Oroszlányban is alkotása.

Festészete színgazdagon vall a reális világról, stílusára főleg Domanovszky Endre és Szentiványi Lajos hatott.

1946-ban a nagy infláció idején ő készítette a ceruza-rajz portrékat volt iskolája akkor érettségizett tanulóiról és tanárairól (kivétel Marczell György tanár önarcképe). A tabló az Illyés Gyula Gimnázium első emeletén található.

Több európai országban járt tanulmányúton. 1950-től állít ki rendszeresen, számos egyéni megjelenés mellett (Budapest, Szombathely) részt vett csoportos kiállításokon itthon és külföldön is (Velencei Biennálé, Párizs). Szívesen festett csendéleteket, de a murális műfajok is érdekelték. Munkásságáért több elismerést is kapott, volt Derkovits-ösztöndíjas, kétszeres Munkácsy-díjas, és külföldön is kapott díjakat. Művei a Nemzeti Galériában, a Fővárosi Képtárban, Miskolcon és Szekszárdon találhatóak.

Szívesen festett csendéleteket, de a murális műfajok is érdekelték. Munkásságáért több elismerést is kapott, volt Derkovits-ösztöndíjas, kétszeres Munkácsy-díjas, és külföldön is kapott díjakat. Művei a Nemzeti Galériában, a Fővárosi Képtárban, Miskolcon és Szekszárdon találhatóak.

1966-1968: a Kilencek alapító tagja és kiállításaik állandó résztvevője. Tanulmányúton számos kelet- és nyugat-európai országban járt. Budapesten dolgozott. Festői felfogása a posztnagybányai hagyománykör folytatója, ám az irányzat lírai kolorizmusa nála a képi elemek bizonyos megszerkesztettségével, ill. az előadás nagyvonalúságával párosul, ami stílusának eleven, dekoratív jelleget kölcsönöz. Problematikái zömmel a mindennapokban gyökereznek, elsősorban a modern szellemi élet szerkezetének, a kor életérzésének megragadása foglalkoztatta. Előszeretettel festett csendéleteket, amelynek kis világából a valóság nagyobb összefüggéseire utalt, de tájképein, sőt alakos kompozícióin is az ábrázolt élmény vagy jelenség egyetemes érvényű vonásait emelte ki. Az 50-es években több nagy formátumú, főként munkásmozgalmi témájú történelmi képet festett, ezek tanulságait utóbb, érett korszakában, murális munkáin kamatoztatta. Közvetlensége folytán népszerű és kedvelt főiskolai oktató volt, aki nyitott szellemiségével hatott tanítványaira.

1960-tól húsz éven át a Képzőművészeti Főiskola festő tanszékének adjunktusa, majd docense volt.

Tájképeket, csendéleteket és történelmi festményeket festett, valamint középületek díszítésére is vállalkozott. Két nagyméretű pannóját Budapesten, a Madách Színházban helyezték el. További alkotásait megtalálhatjuk Gödöllőn, Oroszlányban, Szombathelyen a Tanárképző Főiskola előcsarnokában, valamint Szekszárdon a Házasságkötő teremben, mely secco 1976-ban készült és egy falusi lakodalmas jelenetet ábrázol.

1965-ben Dombóváron volt az első átfogó képzőművészeti kiállítása, ahol együtt állított ki Marczell György és tanítványai: Sarkantyu Simon, Kaponya Judit, Majoros János, Radó Károly, Ujváry Lajos, Vati József.

1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott, majd 1985-ben a MAEO nívódíját is megkapta.

1985-ben Budapesten, a Csontváry- teremben nagy sikert aratott a Sarkantyu család művésztagjainak kiállítása: Sarkantyu Simon, Sarkantyu Mihály (fotó), Sarkantyu Judit (keramikus).

1989. december 18-án hosszan tartó betegsége után, 69 éves korában hunyt el Budapesten.

Eredetiségére örök pénzvisszafizetési garanciát vállalok!