Fk/450 - Csaba strap laszló - birch trees on the waterfront

Eladásra kínálom Csabai Pántl László festőművész képeken látható Nyírfák a vízparton című festményét. Az olaj/vászon tájkép a XX. század közepe környékén készülhetett. A hordozó és az aranyozott széles Munkácsy keret is szép állapotban van. A szignó balra lent. A festmény azonnal falra akasztható állapotban van.

Téma: tájkép

Technika: olaj

Hordozó: vászon

Kora: XX. század közepe

Szignó: van (balra lent)

Keret: aranyozott, széles Munkácsy keret

Méret: 60 x 79 cm (keret nélkül), 75,5 x 95,5 cm (kerettel)

Állapot: képeken látható, falra akasztható állapotban

A méretek miatt priorizálnám a személyes átvételt, de postázom is a vevő igényével egyeztetve terjedelmes csomagként a mindenkor aktuális díjak szerint történik, kizárólag előre utalást követően, gondosan csomagolva.

Kérem, hogyha még van kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a művészről:

Csabai Pántl László (Rákoscsaba, 1904. – Budapest, 1982) magyar festőművész. 1904-ben született Rákoscsabán egy szegény sorsú család legkisebb, hatodik gyermekeként. A tehetséges, mindig jól tanuló, a teljes tandíjmentességet kiérdemlő fiú rajzkészségére már korán felfigyelnek oktatói. Középiskolai rajztanára, ifj. Dörre Tivadar festőművész első mestere, akinek közvetítésével ismerkedik meg a Képzőművészeti Főiskola festőtanárával, Olgyai Viktorral. Olgyai a tehetséges, de a saját maga taníttatását fedezni nem képes fiatalembert, ingyenes magántanítványává fogadja. Az ígéretes pályakezdést Olgyai 1929-ben bekövetkező hirtelen, tragikus halála szakítja meg és teszi küzdelmessé. Saját úton kell járnia, segítség nélkül, csak a saját tehetségében, művészi elktelezettségében bízhat. Az 1930-40-es évek a művészi kibontakozás sikereit hozzák. Sorra szerveződnek kiállításai, vissza-visszatérő egészségügyi problémái dacára sokat dolgozik. Megnősül, felesége meghatározó szerepe emberi-szakmai életében az együtt leélt közel 50 év alatt, ekkor veszi kezdetét. Reményteljes, elismerésben gazdag szakmai, emberi jövőkép körvonalazódik. A II. világháborút követő politikai irányváltás gyakorlatilag kettétöri művészi pályáját. Hagyománytisztelő, művészetében öntörvényű, makacs szellemisége nem tud és nem is akar megfelelni a megváltozott elvárásoknak. A szocialista realizmus sematikus tartalmi és formavilágát idegennek érzi, a legcsekélyebb mértékig sem azonosul ezzel. Soha nem köt alkut az új hatalom képviselőivel. Anyagilag nehéz, kiszolgáltatott helyzetbe kerül, immár négytagúvá bővülő családjának eltartása komoly probatételek sorát hozzák. A méltatlan háttérbeszorítás évtizedei után csak az 1970-es évek hoznak ebben némi változást, de az elismerés már későn érkezik. Képei ismét megjelennek a nagy külföldi képbemutatókon, de egyre romló egészsége, életkora már nem enged időt az újrakezdésre. Életének 78. évében, 1982. január 3-án, szerető családja körében, de a szakmai mellőzöttség érzésével hunyt el Budapesten. Magányos, művészi elképzeléseihez, látásmódjához mindvégig ragaszkodó alkotó volt. Munkásságának elismerése, méltó értékelése még várat magára.