Bíró Lajos

Festő. Egerben szerzett diplomát a pedagóiai főiskolán, tanárai Adler Miklós és Félegyházi László voltak. 1957-ig ott is dolgozott mint adjunktus, ezután Debrecenbe költözött, és a Képzőművészeti Kör vezető tanára lett, számos művésznek volt első mestere. Több kiállítása volt itthon (Budapest, Debrecen, Szeged) és külföldön is. Munkásságát több díjjal jutalmazták (Munkácsy-emlékérem, a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztje). Művei
Debrecenben láthatóak.

Iskolái: a debreceni Református Kollégium, a marosvásárhelyi Magyar Királyi Hadapródiskola, az egri Pedagógiai Főiskola (magyar-történelem-rajz szak). Harcol a II. világháborúban, megsebesül, Ausztriában hadifogságba kerül.

1951-től az egri főiskolán, az Adler Miklós által vezetett rajz tanszéken tanársegéd lesz. 1956-ban, az egri forradalom egyik vezetőjévé választják. 1957-ben letartóztatják, négy évre ítélik, 1959-ben amnesztiával szabadul. 1961-től Debrecenben él. A hatvanas években a tokaji művésztelepre jár, többek között, Tóth Menyhérttel, Koszta Rozáliával, Tamás Ervinnel együtt fest. Debrecenben 25 éven át a Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Kör vezetője, sok tehetséges művész mestere (pl. Ásztai Csaba, Bodó Károly, Bihari Sándor, Kapcsa János). Az első vidéki amatőr művésztelep megalapítója Tiszacsegén, majd a ma is működő Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep egyik elindítója. Nagy szerepe volt, a magyar-lengyel képzőművészeti kapcsolatok kialakításában. Több ízben a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Kelet-magyarországi területi szervezetének a titkára. 1970 és 1980 között több forrásértékű tanulmányban írta meg Debrecen két világháború közötti, majd a háború utáni és az 1956-ot követő képzőművészeti életének történetét. 1984-1993-ig a Debreceni Műhely Képző- és Iparművészeti Alkotóközösség vezetője. Az 1995-ben bekövetkezett súlyos betegsége után már kevesebbet alkot, de még évekig részt vesz a Nyíradonyi Művésztelepen.